furcsa, hogy boldog tudok lenni annak ellenére, ami van. hogy újra meg újra képes vagyok a jóllétbe ringatni magam. és nyilván ettől még fáj, de biztos talaj vagyok magamnak arra, hogy a sebeket, amiket ejt és folyton felszakít az élet, az alapvető vidámságom összevarrja. szóval…

, ezen a ponton folytatom a blogom. a fejemben az volt a címe a bejegyzésnek, hogy "sajnos", és valahogy úgy folytatódott volna, hogy amikor igazán jól éreztem magam, nem írtam. de nem sajnos. mert akkor éltem nagyon.és most is. és ebbe más is belehalt már, de én egyelőre nem fogok.…