!!! el sem hiszem! három éve agyalunk azon, higy mit kellene kezdenünk együtt, és kb két és fél éve azon, hogy mit kezdjünk a bátorsággal mint témával. mert az biztos volt, hogy ezzel kell foglalkoznunk együtt, csak annyiféle utat és lehetőséget láttunk (és látunk) ebben, hogy nehéz volt megtalálni…

vagy legalábbis majdnem minden. legyen az, hogy kivételesen a szép dolgokról írok. arról, hogy a munkámban mindennap kihívások vannak, és új feladatok, új élmények, apró dolgok, amiket meg kell oldani, nagy dolgok, amiket meg kell oldani, és úgy fest, hogy furcsa módon meg is oldom őket. egy éve…

tárgy mindig segít, hogy megváltozzanak a dolgok. most például van új ágyam és kanapém. ami a régi ágyam és kanapém valójában, de jelen élethelyzetben pont tökéletesen átalakítják a teret, és csak annyira emlékeztetnek régi dolgokra, amennyire még nem fáj, hanem…

utolsó napja van. ez életem egyik legnehezebb hónapja volt. kihívás kihívás hátán, összeomlások, újraépülések, elszakadás, még jobban elszakadás, lezárás, és most mégis az van bennem, hogy mindennel együtt imádtam az egészet. és furcsa, még mindig, szinte döbbenet,…

z. ma írt nekem egy e-mailt. már csak ezért is imádom az új munkámat. eddig háttal megyek, csak az kerül elém, amit már elhagyok alapon éltem, de most nem. például azon sem szeretnék többet sírni, hogy elhagytam az egyik legjobb önkéntesmunkám evör. nem szeretném a képeket…

van valami rossz kihívás. avagy gondold meg, mit kívánsz. nem a bountyfagyira gondolok, bár azt is kívánom jelenleg, hanem hogy megkaptam az állást, amiről álmodoztam. és most ülök egyedül és agyalok, hogy hogyan is fogom tudni én ezt megcsinálni. para van ezerrel. meg az is van,…

, ráadásul jelenlegi álláspontom szerint a világ legjobb munkája. amiről az elmúlt hónapokban csak álmodoztam, most valósággá vált. persze be vagyok szarva rendesen... de az előző munkámtól is be voltam, meg a ht-nél is, szóval ez gondolom viszonylag normális.  mindenesetre…

, fiúké a dicsőbbség, ezt üvölti az unokaöcsém, miközben püföl egy plüsstevével, amit évekkel ezelőtt vettem neki. ez persze még karácsony előtt volt, csak azóta "nem volt időm" írni. 2015-ben viszont szeretném befejezni a dolgaimat. többek között a blogbejegyzéseket. ez…

elköltöztem. minden reggel a bazilika harangjára ébredek. és lassan franciául álmodom, bár valójában még mindig nem tudok feleannyira sem, amennyire szeretnék. de azt sajnos tisztán értem, amikor valaki üvölt a telefonba olyasmiért, ami két éve történt, és amihez semmi közöm.…

encsére egyáltalán nem vagyok mániás. egy kiegyensúlyozott lány vagyok, aki sosem gondolkodik végletekben. aki mindig mindent végiggondol, mielőtt döntést hozna. aki tudatosan éli az életét. szóval lényegében most úgy érzem, még sosem voltam boldog. soha. és nem is leszek.…

folyton összevissza beszélek. szeretnék dolgozni. nem szeretnék dolgozni. szeretnék veled lenni. inkább szállj le rólam. éhes vagyok. nem kérek ebédet. aludni akarok. dehogy fekszem le, még túl korán van. vagyis késő. biciklizni mindennél jobb. gyalogoljunk. szállj be a kocsimba,…

nék, azt hiszem, mégsem kapcsolatot most, komolyat, senkivel. azt hittem, hogy másra se vágyom, és hogy úristendejólenne és úristendejólehet, de nem. olyan ez az egész, mint amikor a kezedet görcsösen a billentyűzet fölött tartod (ASDF JKLÉ). választhatsz a betűk közül, nagyon…