valaki egészen más. egy lány, aki épp együtt él a szerelmével kanadában, vagy a szomszéd kerületben, a duna túloldalán vagy egy olasz kisvárosban. lehetnék egy nő, akinek majdnem 33 évesen majdnem 3 gyereke van, és épp amiatt nem tud aludni 3:03-kor, mert a kisebbik lánya felsírt és a férje már…
egyszerűen nem tudok leállni a pakolással és a rendezkedéssel. jegyzeteket készítek, hogy mit tervezek a következő hétre, mit csináltam meg ezen a héten, minek kell mindenképp kész lennie még ma. to do list a telefonomban a saját teendőkről, az öt-nyolc futó projektről pedig e-mailben, papíron és…
a napokat, amikor már 3:34-kor jelez az órám, hogy megtettem tízezer lépést. amikor kiderül, hogy egy ismerősöm ismerősének van egy lakása elképesztő tetőterasszal és kilátással legnagyobb szerelmem csodálatos tornyaira (vö. bazilika), és nemcsak az egész napsütéses tavaszi délutánt töltjük ott,…
megint, amikor már épp elhanyagoltam volna az írást teljesen, egyszerre vág belém a felismerés, hogy rendet _kell_ tennem a könyvespolcon és találok meg régi kedves könyveket, és jön egy megkeresés, hogy írjak bizonyos szavak alapján egy szöveget, amit elárvereznek. kétségem sincs, hogy ezen az…
tízmilliószoros nap 2016-ban, úgyhogy próbálok pozitív lenni, arra figyelni, hogy mi jó nekem éppen, nem arra, ami már annyiszor volt. elengedem magam, és elengedem az elvárásokat. a társadalmi elvárásokat főleg. hogy csak akkor lehetsz boldog, ha X évesen Y számú férjed/feleséged és Z számú…
vagy legalábbis majdnem minden. legyen az, hogy kivételesen a szép dolgokról írok. arról, hogy a munkámban mindennap kihívások vannak, és új feladatok, új élmények, apró dolgok, amiket meg kell oldani, nagy dolgok, amiket meg kell oldani, és úgy fest, hogy furcsa módon meg is oldom őket. egy éve…
akartam arról, hogy egy éve ilyenkor legalább két emberbe voltam belehabarodva, és azt fontolgattam, majd hogyan kavarok/járok/satöbbi mindkettőjükkel vagy szóval hogyan is lesz ez, melyiket válasszam, melyikük választ engem, most meg fekszem egyedül az ágyamban, és k.baszottul…
vagyok, mint néha gondolom.
és néha már nem döbbent meg olyan igazán mélyen és szívből és őszintén, amikor azt mondja egy randomsrác, aki elmegy mellettem az utcán, hogy hűha, ezigen! néha még azt is elhiszem, hogy olyan igazán mélyen és szívből és őszintén szeretni…
tárgy mindig segít, hogy megváltozzanak a dolgok. most például van új ágyam és kanapém. ami a régi ágyam és kanapém valójában, de jelen élethelyzetben pont tökéletesen átalakítják a teret, és csak annyira emlékeztetnek régi dolgokra, amennyire még nem fáj, hanem…
utolsó napja van. ez életem egyik legnehezebb hónapja volt. kihívás kihívás hátán, összeomlások, újraépülések, elszakadás, még jobban elszakadás, lezárás, és most mégis az van bennem, hogy mindennel együtt imádtam az egészet. és furcsa, még mindig, szinte döbbenet,…
nő vagy, ezért nem mer leszólítani a haverom! - hát ilyesmik történnek mostanában, én meg csak nézek, hogy ki küldi az ilyen bókokat. mindenesetre köszönöm neki. néha olyan nehéz pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, aztán meg a sok erőltetett jókedvből egyszercsak igazi lesz.…
a problémák. mármint a szemem elől, mert nyilván ettől még vannak. de néha előjön az élet. dolgozni jó, barátozni jó, és ilyen kisfilmeket találni is:
és az éjt is jó.
teszek egy kört visszajövök sétálok sétálok teszek egy kört visszajövök és leülök a fotelba a zongora mellé nézem a bazilika kupoláját vakon gépelek a keresztet pont nem látom de oda tudom képzelni olyan dolgokat látok néha amik nincsenek például nem történt tragédia csak…
ani kurva nehéz. éppen ezért nem szoktam általában összejönni senkivel. szenvedni szoktam ugyan, de járni, elköteleződni, közel engedni magamhoz bárkit, és igazán megbízni benne, hát azt nem. és most mégis megtettem. és leszartam, ki mit mond. leszartam, ki hogy érez a…
z. ma írt nekem egy e-mailt. már csak ezért is imádom az új munkámat.
eddig háttal megyek, csak az kerül elém, amit már elhagyok alapon éltem, de most nem. például azon sem szeretnék többet sírni, hogy elhagytam az egyik legjobb önkéntesmunkám evör. nem szeretném a képeket…
van valami rossz kihívás. avagy gondold meg, mit kívánsz. nem a bountyfagyira gondolok, bár azt is kívánom jelenleg, hanem hogy megkaptam az állást, amiről álmodoztam. és most ülök egyedül és agyalok, hogy hogyan is fogom tudni én ezt megcsinálni. para van ezerrel.
meg az is van,…
helyett már holnaptól (mától) másképp fogok csinálni pár dolgot, mert miért is ne lehetne mikuláskor változni. vagy bármikor. annyira furcsa, ahogy működöm újabban. eddig mindig azt gondoltam, a dolgok majd alakulnak. persze pofáztam róla, hogy nekem kell tennem értük, de aztán…
, ezen a ponton folytatom a blogom. a fejemben az volt a címe a bejegyzésnek, hogy "sajnos", és valahogy úgy folytatódott volna, hogy amikor igazán jól éreztem magam, nem írtam. de nem sajnos. mert akkor éltem nagyon.és most is. és ebbe más is belehalt már, de én egyelőre nem fogok.…
an mondják mostanában, hogy pozitív vagyok. vigyáznom kell, mert a végén elhiszem és nem lesz miről blogolni. amúgy mosanában leginkább ez van. a választások napján (haddnemondjam milyen remek hangulatban) hazafelé tartva is végül zimbardo ölelgetése nyugtatott meg, hogy
nincs…
, annyira jellemző, hogy amikor már tényleg elkezdeném/folytatnám a műsorunk szerkesztését, elromlik az ipademen a szövegszerkesztő. mentségére, hogy a facebook sem működik.
nem mellesleg ezen a hétvégén megtudtam, hogy nem szeretnék:1. senkinek a szeretője lenni.2. senkinek…
(copyright t.e.)
1. mikor olvashatok tőled új prózát, nem csak slamet?hamarosan.
2. 2014 április vagy május legyen a végső határidő a prózaköteted összeállítására?április. (és akkor az előző kérdésre a válasz inkább legyen az, hogy múlt szeptemberben... és valaki adjon…
szerethetem is a munkámat, mert végül is tanulok belőle franciául. akár ki is állhatnék magamért néha. akár örülhetek, amiért a bazilika harangjaira kell ébrednem minden reggel 8-kor. akár tetszhet valaki olyan, aki végre tényleg normálisnak tűnik. akár felfoghatom…
akár giga nagy jachtot, akár mini ladikot látunk, l. mindig ezt kiáltja, aztán összevesznek b.sal, hogy belemenni vagy nem menni bele. ha belemész, fáj, ha nem, akkor meg nincs élmény. l. hiába verte be az állát, a fejét, a könyökét, a lábát, mégis mindig belemenne. irigylem a…
évesen is ugyanolyan, mint eddig. mert más nem megy. mert minek akarnál olyan hűdenagyon megváltozni. mondjuk annyit lehetne, hogy örülsz, ha elértél valamit. hogy megbecsülöd magad annyira, hogy nem sírsz nyilvános helyen (pláne nyilvános vécében). hogy értékeled az embereket…