tegyem a káoszt a fejemben. de csak olvasok vagy sorozatot nézek mostanában. rendezni kéne a gondolatokat, felírni mindent, ami eszembe jut, aztán kihúzni, ami nem fontos. irányt adni a lépéseknek, erőt a cselekedetekbe, hogy ne csak súlytalanul terelődjenek ide-oda a gondolatok, legyen valami…

, hogy ne irjak a.nak, annyira nehéz, hogy ide legalább írnom kell. pedig igazából azt akartam, hogy lett egy lakásom. m. elköltözött, szóval az egész lentilakás az enyém, hálószoba, nappali, rendes lakhely rendes funkciókkal. egyelőre a háló van kész, a többi nem látszik a cuccoktól. de az új…

a napokat, amikor már 3:34-kor jelez az órám, hogy megtettem tízezer lépést. amikor kiderül, hogy egy ismerősöm ismerősének van egy lakása elképesztő tetőterasszal és kilátással legnagyobb szerelmem csodálatos tornyaira (vö. bazilika), és nemcsak az egész napsütéses tavaszi délutánt töltjük ott,…

az évnek. 24%-on van a telefonom, 00:24, dec. 24-én meg karácsony. alig egy hét. és amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést kb. egy hónapja, akkor még "vége" volt a címe, és arról szólt, hogy másfél év után megvolt a legutolsó pszichodráma is. és büszke vagyok magamra, amiért végigjártam,…

semminek nem volt még ennyire vége. üresenállok. kiürült az egész udvar, minden ismét a helyére került, Budapest visszavár, decsodás. az egynapos hétvégi fürdőzés után is úgy tudom érezni, hogy nincs kedvem visszamenni élni. hát még tíz nap után. mindig így kéne, szabadon, vágyakkal, szerelemmel és…

érthetetlen és megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan, de ez van. így érzem magam. és még csak nem is a tavasz, mert inkább 2016. inkább a pozitív gondolatok. inkább az önfeledtség. inkább az életem máshogy nézése, ami ezt az állapotot eredményezhette. vagy nemtudommi. és annyira nem is érdekes. a…

vagy legalábbis majdnem minden. legyen az, hogy kivételesen a szép dolgokról írok. arról, hogy a munkámban mindennap kihívások vannak, és új feladatok, új élmények, apró dolgok, amiket meg kell oldani, nagy dolgok, amiket meg kell oldani, és úgy fest, hogy furcsa módon meg is oldom őket. egy éve…

27 éves vagyok, és nem szoktam azon gondolkodni, milyen esküvőm lesz. ha valami eszembe jut a házassággal kapcsolatban, az általában az, ahogy két-három-négy gyerekkel (számuk hangulatomtól és gyerekekkel töltött időmtől függően változik) éppen egy tengerparton futkosok…

ez akkor jutott eszembe, amikor három hete reggel arról álmodoztam, hogy örökre ott maradok bracon. tavaly ilyenkor k.val álmodoztunk arról, miközben a labirintusban sétáltunk, hogy örökre ott maradunk krétán. aztán nem maradtam, nem maradtunk, mert volt hova menni. mindig van hová…

, én egy kedves lány vagyok, akivel könnyű együtt lenni. szerethető vagyok és felszabadult és csodálatos a társaságom és pörgök ezerrel és szeretem az életemet. kivéve, amikor nem. amikor magamat emésztem. amikor másokat basztatok vagy úgy vélik, hogy basztatom őket.  fáj a…

, miután elszakadt a nyakláncom táncolás közben. koppantak a földön, ahogy kihullottak, még a nadrágomban is találtam, rejtély, hogy oda hogy csúszott le tíz-tizenöt fekete gyöngyszem. ez múlthéten volt, de azóta is mindenhol gyöngyöket találok a lakásban. mintha jancsi és…

akartam arról, hogy egy éve ilyenkor legalább két emberbe voltam belehabarodva, és azt fontolgattam, majd hogyan kavarok/járok/satöbbi mindkettőjükkel vagy szóval hogyan is lesz ez, melyiket válasszam, melyikük választ engem, most meg fekszem egyedül az ágyamban, és k.baszottul…

vagyok, mint néha gondolom.  és néha már nem döbbent meg olyan igazán mélyen és szívből és őszintén, amikor azt mondja egy randomsrác, aki elmegy mellettem az utcán, hogy hűha, ezigen! néha még azt is elhiszem, hogy olyan igazán mélyen és szívből és őszintén szeretni…

tam tenni ezt a videót, amikor rájöttem, hogy ennek a filmnek a zenéje. de attól még jó. úgyhogy most tessék, what are you waiting for.

a problémák. mármint a szemem elől, mert nyilván ettől még vannak. de néha előjön az élet. dolgozni jó, barátozni jó, és ilyen kisfilmeket találni is: és az éjt is jó.

teszek egy kört visszajövök sétálok sétálok teszek egy kört visszajövök és leülök a fotelba a zongora mellé nézem a bazilika kupoláját vakon gépelek a keresztet pont nem látom de oda tudom képzelni olyan dolgokat látok néha amik nincsenek például nem történt tragédia csak…

- erről beszélnek az orvosi váróban. fáj a kezem, fáj a torkom. elegem van a télből, de nagyon. meg úgy egyáltalán, az életből. menjünk haza a nyárba végre. 17:17 van, és nem kívánok senkit semmit. van munkám. van családom. vannak barátaim. mi kell még, ugye. ne legyek…

ani kurva nehéz. éppen ezért nem szoktam általában összejönni senkivel. szenvedni szoktam ugyan, de járni, elköteleződni, közel engedni magamhoz bárkit, és igazán megbízni benne, hát azt nem. és most mégis megtettem. és leszartam, ki mit mond. leszartam, ki hogy érez a…

van valami rossz kihívás. avagy gondold meg, mit kívánsz. nem a bountyfagyira gondolok, bár azt is kívánom jelenleg, hanem hogy megkaptam az állást, amiről álmodoztam. és most ülök egyedül és agyalok, hogy hogyan is fogom tudni én ezt megcsinálni. para van ezerrel. meg az is van,…

furcsa, hogy boldog tudok lenni annak ellenére, ami van. hogy újra meg újra képes vagyok a jóllétbe ringatni magam. és nyilván ettől még fáj, de biztos talaj vagyok magamnak arra, hogy a sebeket, amiket ejt és folyton felszakít az élet, az alapvető vidámságom összevarrja. szóval…

, ezen a ponton folytatom a blogom. a fejemben az volt a címe a bejegyzésnek, hogy "sajnos", és valahogy úgy folytatódott volna, hogy amikor igazán jól éreztem magam, nem írtam. de nem sajnos. mert akkor éltem nagyon.és most is. és ebbe más is belehalt már, de én egyelőre nem fogok.…

1. gyerekkorodban mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel? színésznő. de anyukám azt mondta, azok akkor dolgoznak, amikor mások nem. úgyhogy úgy döntöttem, fodrász leszek inkább. és akire mérges vagyok, annak nem vágom majd le a haját. akkor még bosszúálló is akartam lenni,…

mi értelme dolgozni menni? hívogatni az ügyfeleket, a családomat, a bankot, a biztosítót, a főbérlőt? rendet tenni a szobámban, kitakarítani a lakást, csetelni, összepakolni, sétálni az esőben, eláztatni a cipőmet, fellépést szervezni, szöveget szerkeszteni, star warst nézni,…

, annyira jellemző, hogy amikor már tényleg elkezdeném/folytatnám a műsorunk szerkesztését, elromlik az ipademen a szövegszerkesztő. mentségére, hogy a facebook sem működik. nem mellesleg ezen a hétvégén megtudtam, hogy nem szeretnék:1. senkinek a szeretője lenni.2. senkinek…

1. van igazi gyerekkori traumád?röviden: nincs. igazinak azt veszem, ha mondjuk éheztem volna vagy molesztálnak/vernek/egyéb módon bántalmaznak, akár lelkileg. nekem csak olyanom van, amikor sírva állok az ablakban, mert a szüleim már megint elutaznak üzleti útra. vagy amikor…