a sors irón
iája, hogy amikor mindennél nagyobb szükségem van éppen a szeretetre/dicséretre/törődésre/odaadásra, akkor képtelen vagyok befogadni. bezzeg amikor úgy érzem, egyben vagyok, teljes, frenetikus, jófej csaj -- na akkor mindenki jön és szeret és dicsér és ölel (és észre is veszem…
More:
Szólj hozzá!