vagyok már vagy két órája, egész furcsa ilyen korán kelni (értsd: 8 előtt). az alkohol jótékony hatása, hogy kiver az ágyból. az viszont kártékony, hogy közvetlen leszek tőle - túlzottan is. és olyanokat mondok, amiket nem biztos, hogy kellett volna. de legalább a telefonom nem volt nálam, pedig mosolygósfejeket is akartam ám küldeni ennek-annak.

és most van az, amire k.e. várt: tanulásképtelenség és lelkiismeret-furdalás egyszerre. meg hogy negyedtőlmárténylegtanulok. najó, féltől.

hajnalokhajnalán amúgy megint valami tökéleteset olvastam. nem(csak) a mondatok, hanem az egész. utazás-menekülés-elmenés. pont olyan volt, amiről én is akarok írni, csak nem tudok (így). viszont a könyvem dedikálva lett, részegen, de szívből.

és még azt akartam (bár már 31 van), hogy nem tudom eldönteni, mi segít. ha nem beszélek azzal az egy emberrel, akivel akarok. mondjuk nem írok rá facebookon vagy nem küldök neki hajnalban üzeneteket, hanem mindenki másnak mondom el inkább, amit neki akarnék. például hogy tetszett a régi mesterek, rossz példa. vagy ha beszélek vele, mintha minden szép lenne és jó, mintha (?) nem is tudnék rá haragudni. 

szív- és ésszerű volna most szeretni tudni.