egyszerűen nem tudok leállni a pakolással és a rendezkedéssel. jegyzeteket készítek, hogy mit tervezek a következő hétre, mit csináltam meg ezen a héten, minek kell mindenképp kész lennie még ma. to do list a telefonomban a saját teendőkről, az öt-nyolc futó projektről pedig e-mailben, papíron és táblázatokban egymásra mutató linkek garmadája. 

és akkor arról még nem is beszéltem, hogy elköltözik m., szóval a lakást is teljesen át fogom rendezni. vagyis szeretném, de aztán mindig rájövök, hogyha három szobára van négy kanapé, hat polc, hat szekrény, egy ellipszistréner, négy asztal, valamint egy zongora, akkor nem biztos, hogy az új elrendezéssel könnyű lesz elérni, hogy minimalista legyen a hatás. vagy legalább a háromból egy szoba ne tűnjön bútorraktárnak... szóval ezen még dolgoznom kell.

az egyetemi jegyzeteimet elkezdtem kidobálni. főleg tanulmányokat, amiket már anno sem olvastam el. azért az irodalomelmélet nagy részét megtartottam, hátha... az önismeretemen még van mit csiszolni, na. azt viszont nem tudom, hogyha egy finnugor nyelvrokonságról szóló papírkötegtől nehezen váltam meg, vajon milyen érzések lesznek bennem egy kanapénál vagy egy ruhásszekrénynél.

az egész pakolásmánia úgy jött amúgy (azon kívül, hogy m. költözik és tavasz van és túúúúúlsok a cucc mindig), hogy elkezdtem mariecondót nézni netflixen. ő az a csaj, aki szerint csak azt tartsd meg, ami örömet sugároz ("sparks joy"). na most az a probléma, hogy nekem nagyon sok minden örömet sugároz, és ha kidobok egy kombinált óra-ceruzatartót, amiben kis radírállatkák és -zöldségek ücsörögnek, akkor félek, hogy később megbánom, mert pont kedvem lesz egy kis időt tölteni a radírkákkal... 

mindezt úgy, hogy elvégeztem egy 250 órás pszichodráma önismereti csoportot, ahol az elengedéssel dolgoztam. mi lenne anélkül, tejóég.

de túlzok amúgy, mert fölösleges ruháim például alig vannak, kegyetlenül kiszelektáltam, amit nem hordok, és tökjó érzés. szóval van egy kép a fejemben arról, hogy a lakás rendezett lesz, és annyi cucc lesz benne pont, amennyivel jól érzem magam. meg egy olyan kép is van, hogy ettől az életem is rendezettebb lesz.

(csak ez az átmeneti állapot-érzés elmúlhatna, amit hónapok óta érzek. csak tudnám, mi kellene ehhez.)