van most. nem rosé, csütörtök óta inkább nem ittam. hanem rose. boldogság. pedig tulajdonképpen nem csinálok semmit. voltam vitorlásórán, teszteket töltögetni, és jól sikerültek, nagyonis. most félek, hogy mi lesz, ha a vizsgán mégsem... mi lesz, ha megbukom. megcsinálom magyarul, azt hiszem, az lesz. 

néha már nem tudom eldönteni, hogy mi történik velem magyarul és mi franciául. ez persze nem azért van, mert zseniális vagyok franciából. egyre többször rájövök mennyire semmit nem tudok. nem eleget. azt értem, hogy ne me quitte pas meg hogy padampadam, általában azt is értem, amiket magyaráznak nekem - de reagálni, és főleg, azonnal reagálni, hát az már kevésbé megy. de amit nekem mondanak, utólag nem tudom eldönteni, milyen nyelven is volt. furaság.

a másik meg, hogy átálltam éjszakai üzemmódra, de nagyon. mivel pénteken egésznap aludtam, de konkrétan. ma például kettőkor keltem, így zacskóslevest zabáltam és mackósajtot, mert a boltok csak egyig vannak nyitva. és mert az utolsó kéteurómat, ami apróm volt, elnyelte a köcsög automata a portánál. ellenben porszívóztam! persze kínos, ha minden alkalommal kiírom, amikor takarítok, kiderül, hogy ez milyen ritkán is történik meg...

tegnap a vitorlásóráról egy régikatona hozott be a városba - de itt megszakítom a mondatot, mert imádom az ilyet: a zenében, amit hallgatok, és a filmben, amit amúgy meglehetősen idegesítően kurrrvahangosan néz itt egyetlen ember a közösségihelyiségben, egyszerre hangzott el, hogy mon amour. nadeszóval egy voltkatona, igen! aki mellesleg egy vén kujon (ezt vajon így írják) is volt, és akinek két akkora lánya van, mint én, és most kamionsofőr, és nagyon-nagyon sokat és nagyongyorsan beszél. 

versenyeztünk, kinek lesz kevesebb hibája a tesztekben. vicces volt. ha nem értek semmit, általában mosolygok. és általában be is jön. ritkán néznek hülyének, inkább azt gondolják, milyen kedves és barátságos vagyok, és hogy milyen jól értem a poénokat.

ma végre kidíszítettem a szobámat az á-tól kapott képekkel, amik a volton a sátor falán lógtak. mostantól ha valaki benyit az ajtón, a "fürdőszobám" tükrében egy öreg nőt lát meg először egy képen, aki feltartja a középső ujját. félreértés ne essék, nem vagyok ennyire barátságtalannak. leginkább annak a mindenesbácsinak vagy nemtudomkinek szánom ezt, aki péntek délután kettő körül bejött a szobámba, mondván, hogy jajbocs, kopogott, és mivel nem válaszolt senki (mert aludtam baze...), kinyitotta az ajtót, mert kéne neki egy konnektor, majd mikor kihúzta a kis lámpácskáját, ami a liftszereléshez kellett neki amúgy, még hozzátette, hogy azért durva, hogy ilyen késődélután is alszom még.

azért az elég fura érzés, hogy ez bármikor bejöhet a szobámba, és ezek szerint nem is nagyon zavartatja magát. ezért a nyanya a falon.