egy hónapja nem írtam volna blogot. mintha már egy éve a szobámban lennék és írnék vagy szenvednék rajta, hogy írnom kell. bár e.val megbeszéltük, hogy a nyünnyögés már a munka része, szóval aktívan dolgozom. meg parázok azon, hogy s.g. azt mondja, hááát, ez így kevés lesz. vagy hááát, ez így SZAR. vagy ilyesmi.

nade csak pozitívan, most is folytatom mindjárt, csak... csak... én nem is értem, hogy hogy képes valaki mondjuk három évig phd-zni. és folyton ugyanazzal foglalkozni. oké, különbözőek az emberek, nade ennyire? vagy regényt írni tíz évig. hát huhh, az is brutális lehet, becsülök mindenkit, aki hosszabban dolgozik valamin. egyvalamin.

mondjuk magam is becsülni fogom, ha sikerül az elkövetkező hónapban teljesítenem. mindig úgy képzelem ugyanis, hogy miután leadom a szakdogám (ujjösszeszorítvaimádkozikhogyígylegyen), azután hawaii lesz. de ló... szóval nem, nem lesz, mivel azután még le kell adnom egy dogát, aztán beszámolni a középkor magyar irodalmából (hehe, az vicces lesz, hogy a franci tanárunk majd az alapján fog bármit gondolni a témáról, amit előadunk b.val), levizsgázni posztmodern irodalomból, hazavezetni (najójó, ez nem olyan vészes, pláne hogy közben bulizni is fogunk m.éknél, jupijé), itthon intézni az ügyeket, visszamenni (két nap lille, jupijé, megintcsak nem vészes) és akkor jön a brutálnap, május 25. reggel szóbeli C2-es nyelvvizsga, majd délután festményrőlmesélős vizsga c.nél, és aztán írásbeli C2-es nyelvvizsga. jájj. 

nade ezután már igazán szuper lesz (leszámítva a magyaros záróvizsgát júniusban meg az erasmusos jegyek után rohangálást és az abszolutórium intézését előtte...), szabad leszek, mint a madááár. szóval most kérem az időjárásfelelőst, bárki is legyen az, hogy napsütés legyen!

amúgy miután múltkor kifejtettem, mennyire nem nekem való ez a szakdolgozósdi meg kutatósdi, titkon picit mégis élvezem. de persze csak jövő keddig, annyi épp elég lesz...! köszöntem.