szeretemazéletem. mindazzal együtt, ami van benne, és ami nincs. szeretem, hogy bátor tudok lenni és őszinte, pedig kurvára fáj. lelkesedni tudok olyan szerelmekért, amikhez nincs közöm és még csak nem is szerelmek igazán. képes vagyok olyankor összeszedni magam, amikor a legkevésbé számítok rá. link alakból olyanná válni, amilyennek mindig képzeltem magam, csak amilyen sosem mertem lenni, nehogy elbukjak.

ebben az évben, 2016. május 30-ig, úgy döntöttem, annyiszor bukom el, ahányszor csak kívánja az élet, de legalább megpróbálom. nem keresek kifogásokat. nem megyek abba az irányba, ahol a piros lámpa villog, és ami a bizto(nságo)s, ismert kudarchoz és önsajnálathoz vezet. megyek, amerre az ismeretlen vár, és nem sértődöm meg az életre, ha nem pont úgy alakul, ahogy én terveztem*. 

amúgy is, csodás dolgok vannak készülőben. most esett le, mennyi mindent néznek ki belőlem egyesek munkatéren, szóval kihívásokrulez! 

*teszem hozzá, hét évvel ezelőtt ilyenkor egy olyan embertől szerettem volna gyereket, aki... szóval nem mindig jó az, ahogy tervezem, és bár azóta lecserélődött elvileg minden sejtem, de az akkori és a mostani énem nevében is inkább köszi, élet!