valóság. hat helyett inkább hét-nyolc körül kelek. nem megyek be az irodába korán reggel, csak 9-11 között. a boltban nem kérek zacskót, de kocsival járok keresztül a fél világon nap mint nap. nem járok operába. sportolni már életek óta nem voltam, pedig egy olyan lánynak képzelem magam mindig, aki fitt és egészséges. izomlázam van, mert voltunk ezen a kiállításon. ma összesen négyszer ettem csokit, az elmúlt héten a mai nap kivételével mindennap fagyiztam. olyankor is eszem, amikor nem kéne. blogot nem írok rendszeresen. a 2017-es évtervezőmet a táskámban hordozom. 2016-ot félig zártam le benne. a bátorság témáról nem beszélek, csak olvasok vagy videókat nézek. a kanada-témát hárítom. a sajátlakásom-témát hárítom. a számontartommireköltömapénzem-témát hárítom. a barátaimmal és a családommal nem tartom a kapcsolatot.

szóval ahhoz képest, hogy egy tudatos, felnőtt, kiegyensúlyozott, egészséges, sportos, nyitott, intelligens lánynak tartom magam, aki kezébe vette az életét és úgy éli, ahogy neki jó, olyan dolgokat tesz és mond és gondol, amik folyamatosan fejlesztik. hát ehhez képest a valóság eléggé más képet mutat.

ez az egész onnan jutott amúgy eszembe, hogy kanadában egy háromezerdollárperhó áron kivehető házat nézegettünk. és rájöttem, hogy nekem nem kell nagy ház. aztán arra is rájöttem, hogy vitorláshajózás, szauna, finom borok, havipárszínházmozi viszont nagyonis kell. és új ruhákat is csak azért nem veszek, mert e. olyan cukker, hogy mindig kölcsönadja a ruháit (főleg amikor hónapokig más körzetben tartózkodik és nem is tud mit tenni, ha elveszem őket). 

szóval ikrek vagyok, na. és tökéletes. vagy mégsem.