, ezt remélem, miközben már rég vége, és már rég újrakezdődött valami egész más. nem tudom, miért írom, hogy újra. mintha régi mintákat ismételgetnék, amíg meg nem tanulok máshogy reagálni. például odalépni valakihez, akit közel érzek magamhoz. és aztán nem azonnal lelépni, amikor meglepődik vagy máshogy reagál, mint amire számítok. felfogni, hogy nem minden szól rólam. nem minden ellenálló gesztus, mozdulat, arcrezdülés szól ellenem. 

"nem valami ellen, hanem valami mellett döntök." - nemrég ezt mondták. ez egyszerre tölt el nyugalommal és szomorúsággal. szeretnék tudni a "mellett" lenni, de egyelőre úgy fest, nem tudok, és nincs tudásom arról, mi szükséges, hogy tudjak. talán az, hogy szeretnék, az első lépés. 

hogy szeretnék élni. 

és a következő? hogy elvesztem a kontrollt egy kicsit újra, és nem akarom tudni, inkább merem érezni, hogy merre van tovább? vagy ponthogy jól átgondoltan, rendszerbe rakva vigyem az életem? vajon mennyire vagyok szabad? 

a vége jobb. de csak mert a vége, az egyben az eleje is.