valami igazit

szerettem volna írni idén (értsd: novellákat például), ezért szeptember óta minden alkalommal, amikor a blogba kezdtem volna gépelni, leállítottam magam. most viszont évvége van, az év utolsó napja. kedd. és annyira meleg a napsütés, hogy simán ki tudtam menni a kertbe hálóingben, mezítláb. teljesen off, hogy ma van december 31., hogy eltelt a karácsony, eltelt a nyár, eltelt a szülinapom, a tavasz, az utazások, az év. szóval megint itt vagyok.

2020-ban olyan céljaim is vannak, amiket már 2018-ra megfogadtam, szóval lesz min dolgozni. azt hiszem, nem megy a kevesebb több elv, nekem inkább a több helyett még több megy. egyszerre vagyok csalódott és boldog. lelkes és kiábrándult. izgatott és fásult. egyszerre érzem, hogy a helyemen vagyok az életemben, és mégis másra vágynék. szóval lássuk, mit szeretnék 2020-ban elérni/megvalósítani:

- szerelmes párkapcsolatban lenni
- apával felvenni interjúkat és elkezdeni a könyvet összerakni
- fejlődni az írásban, novellákat írni, megjelenni az ÉS-ben
- pszichodráma asszisztensi képzést és gyermekdráma képzést elkezdeni
- időt tölteni a családommal
- időt tölteni a barátaimmal
- örökbe fogadni egy kiskutyát
- a momentános munkát átláthatóbb, még működőképesebb rendszerbe tenni 
- kapolcsi udvar szervezésből hatékonyan és jól kivenni a részem
- a saját projektek között rendet tenni
- önkénteskedni a Bátor Táborban
- elolvasni legalább 12 könyvet
- utazni
- időt tölteni a Balatonnál
- eljárni táncolni
- mindennap aranyórát tartani (mozgás, meditáció, fejlődés)
- rendszerezni a családi fotókat
- újratanulni a zongoradarabokat, amiket tudtam

hát így. mostantól legalább tudom, mihez tartsam magam. gyere 2020.