nincs kibékülés meg veszekedés nélkül. ezt írtam egy novellába, és anyukám megbántódott, pedig tényleg mindig veszekszünk. állítólag most miattam volt, a húgom és anyukám szerint. ha ketten mondják, talán igaz is. megint gyereknek kéne lenni, akkor minden hosszabbnak tűnt. a veszekedős, de a kibékülős rész is. az éneklés a fa alatt, az ajándékozás, a háromnap karácsony.

csak félig lenne meg az, ami kell. csak tudnám mi kell. egy fiú azt mondta, az ember mindig tudja, mit szeretne, csak néha nem meri vagy nem akarja kimondani. sablonos gondolat, de igaz. tudni szeretném, mit szeretnék. ez így elég hülyén hangzik, de akkoris ez lesz a karácsonyi kívánságom.