az élet. és ennél jobban sz.rni a vizsgaidőszakra már művészet lenne. két napja még arról panaszkodtam, mennyire viaskodik bennem a stréber és a flegma énem. tanulni vagy nem tanulni. mostanra eldőlt a harc, mert a "najó, azért elmegyek bulizni, aztán majd reggeltől tanulok, hogy behozzam magam"-stratégiával sikerült padlóra tennem az egyik (vajonmelyik) ént.

viszont az van, hogy szeretem nagyon az embereket. nem általában, hanem konkrétan a barátaimat. meg a húgomat. a családomat.