nehéz a

boldogságtól búcsút venni, lálálálíláliláláá. de még nehezebb fenntartani. benntartani magam a "boldogságban". mert mégis igaza van g.nak, vannak stratégiák vagy legalábbis berögzült működési mechanizmusok, az egyik például a túljódolgodvanmindjártrosszlesz. nyafnyaf, picsogás, blablabla.

inkább írok arról, mennyire imádom a húgomat, amiért egy egész estén át képes egy gitáron lógni, amit ha nyomogat, a képernyőn különböző bogyók felvillannak, szól a zene, és olyan, mintha ő lenne a guns'n'roses, a queen, a linkin park, a bármilyenegyüttes, a blur gitárosa. így legalább tudom, mit adunk neki a huszonegyedik (tejóég, a húgom lesz 21!) szülinapjára.

annyimindent akarok csinálni, hogy végül nem csinálok semmit. ez is egy program nálam.