sem vagyok őszinte.

úgy gondoltam, lesz egy ilyen bejegyzés, ami csak az előző mondatot tartalmazza. de ez olyan, mintha máshol se lennék, pedig de. vagy legalábbis igyekszem. rohanás, rohanás, a végtelenbe, most ez megy, mindenfelé megyek, és nem tudom eldönteni, telik az életem, vagy csak múlik.

ha írsz, reflektálsz, de nemcsak amikor épp írsz, hanem szinte folyamatosan. megyek az utcán (ezt is hányszor írtam már le. mindig csak menés, jövés, futkorászás, egyszer ott kéne lenni már, valahol) és jegyzetelem, amit látok. mindent meg kéne írni, ez biztos, és itt most jöhetne egy felsorolás, hogy mimindent, ha tényleg le is jegyezném a dolgokat, de ha igazából írsz, nem fejben, akkor a következő széplányt vagy kutyát vagy viccesbácsit elmulasztod, és azt se lehet.

őszintének lenni néha hülyeség. meg egy ideig úgyis a látszat a lényeg. és az, mennyire kurvára bölcs vagyok.