, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy.

úgy döntöttem, fogok tartani három internet-mentes napot. és ha ide kiírom, talán meg is csinálom tényleg. mert elhatározásokkal már tele a nemlétező padlás. mostantól mindennap eztmegazt csinálom, és írok, és olvasok, és táncolok, ésésés. de ezt most tényleg, három nap nem a világ - győzködi magát.

egy szoba a világ. tebeléd, tebeléd, szerelmes vagyok én. (?) és így tovább.

ha arra, hogy jólnézelki, azt válaszolom, hogy hát nem mondom, hogy miattad, akkor még mindig nem lehet tudni, hogy tényleg csak nem mondom, vagy tényleg nem miattad. egyik nap voltam egy feministás beszélgetésen, aminek rövid lényege, hogy szegény nők, mert ezmegazmegamaz, szóval szegény nők, ahh és ohh! de már ott is csak a (szegény) férfiakat sajnáltam.