on annyiminden volt, hogy nem is tudom, mivel kezdjem.

utazás j.tal és e.vel, valamint hűtővel, székekkel, üdítővel, borokkal, nyomtatott szövegekkel, folyóiratokkal, chipsszel, tequilával, malibuval (n.z.m. szerint "mintha süteményt innék") satöbbivel. irodalmi sátor volt, sok-sok vendéggel, érdeklődő fiatalokkal és öregebbekkel. volt közös versolvasás: simonmarci szomoróelválósverse, petri szokásosanbrutálja, orbánottó, nyerges gábor ádám (megintelfelejtettem a szót) filantrópja, havasi attila rézfaszúbaglya, oravecz szépöregkoriszerelmesversei és még nagyon-nagyon sok másik. voltak beszélgetések kortárs írókkal (magyari andi, nini, garaczi, simonmarci, márió, nagymárti) és netes folyóiratokkal. mikrofon előtt és mögött. prae, kulter, spanyolnátha, ica. volt táncolás is ezzel-azzal. volt nevetés, piálás, alvás az irodalmi sátorban éjjel miközben a barátaim kerestek (e. azt mondja, az esküvői köszöntőmben is megemlíti majd ezt az estét meg hogy b.sszam meg :P), újabb táncolás, rengeteg koncert, szív alakú szemüveg, bikini, pulóver, szandál minden időben (mert a gumicsizmám valahogy sosem volt kedvem átvenni, más cipőt meg persze minek is vittem volna), puszilózás, ölelgetés, szívás. szélvihar, ami levitte az ir. sátor tetejét és eltörte e.ék sátrát. volt sok-sok barát, ezért volt szétszakadáseffektus is, amikor három helyen akartam volna lenni egyszerre. ellenben nem volt sírás, jupijé.

kár, hogy mostmár az egész múlt idő, csak a fészbúkra feltöltött képeken nézem, igen, igen, ez volt, jó volt, szép volt, fantasztikus élmények és fantasztikus emberek.

most itthon van és nyár (lesz megint mindjárt, azt mondják, 30 fok, sőt!) és ismét nem tudok dönteni. azt tudom, hogy itt vagyok egy lakásban az astoriánál. a gödörben jó volt k.vel beszélgetni. ő szintén nem tudja, mi lesz vele, csak máshogy. e. és j. és m. sem, mindenki más miatt. más okból és más emberek (a szerelmük) miatt/ért nem tudják, hogy alakul majd az életük. nekik mások fontosak, ezért nehéz. nekem miért nehéz akkor dönteni? nincs kihez képest. nincs mihez képest. ez a szabadság (nemjóverziója).

gmailchaten már nincs fent senki, fészbúkon pedig bárkire kattintok beszürkül, hivatalosan is éjszaka van. még nincs 12 órája, hogy felkeltem, kicsit fárasztó volt az elmúlt hét. de nagyonszép. fehérvári rendhagyó irodalomóra-beszámolóval kezdődött, sopronnal folytatódott, kisegyesi feszttel fejeződött be. alig voltam pesten, ez a nyár. most meg itt vagyok, itt, a jelenben, és a régi blogbejegyzéseket olvastam. meg j. blogját a mémek miatt, aztán már nemcsak azért. hanem mert érdekel, milyenek vagyunk. milyenek lettünk.

két hónap múlva ilyenkor már franciaországban leszek, azt hiszem. hogy hol, még nemtudom. azt se, milyen órákat fogok látogatni. és franciául se tudok igazándiból.

de szeretek élni. csak mióta az ötödiken lakom, a mindigis vonzó zuhanás közel került. ki is megyek a teraszra, legyőzni a félelmeimet és átfagyni a nyártól.