, hamarosan odaérek, ezt írtam pár hónapja, de nem küldtem el. és te nem vártál, miért vártál volna, inkább továbbmentél az ellenkező irányba. persze mihez képest ellenkező, és mihez képest kellett volna tovább várnod.

pár napja én értem oda előbb, és én vártalak a híd lábánál, üvöltött a fülemben valami kivételesen életigenlő zene, és vártam, hogy mire megfordulok, ott leszel. vagy legalább meglátlak a távolban. vágytam rá, hogy lássalak közeledni. de túlmentél a busszal, nem szálltál le, egyébként teljesen érthető okokból. szóval végül máshol és máshogy találkoztunk. 

így is jó. 

minden rendben van. ahogy nem haltunk bele tavalyig a három évbe, úgy most sem fogunk belehalni a ki tudja, mennyibe. tudunk élni egymás nélkül, ez már kiderült. és lehetett volna, hogy az első randin elviszlek abba a hotelszobába. lehetett volna, hogy tavaly elviszel abba a hotelszobába. de nem így lett.

így is jó.

csak nem annyira. mert megint (?) későn láttam meg, mit veszítek. megint nem láttam, mi voltál nekem, mennyire sok és nagy része voltál az életemnek úgy is, hogy nem voltál fizikailag része a mindennapjaimnak. a tiszta szerelem voltál, önmagadban, ahogy mindenáron-bármiáron sugároztad felém, hogy kellek, hogy akarsz, hogy vágysz rám, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. sokkal jobban szerettél, mint én magamat. sokkal jobban szerettél, mint ahogy én szeretni tudtam bárkit. tehát téged sem tudtalak eléggé szeretni. most már tudnálak, de most már késő. szóval szeretem magam, megfogom a kezem, és megyek tovább egyedül.

így is jó.

hiszem, hogy boldog leszel. hogy boldog vagy.

és azt is hiszem, hogy én boldog leszek. csak egyelőre sírok, pedig azt hittem, már három éve, négy éve, öt éve kisírtam magam, amiért elveszítelek. látom magam előtt a meg nem történt életünket, valószínűleg nem pont úgy, de hasonlóan, ahogy az elmúlt két évben te láttad. vajon amikor már sem benned, sem bennem nem lesznek ilyen képek, akkor végleg eltűnik minden esély arra, hogy együtt legyünk? vajon van bármi értelme ilyen kérdéseket feltenni?

mindenesetre így is jó. köszönök mindent.