egy nagyon kedves nőt, aki itt tanít az egyetemen. és magyar származású amúgy. meg egy másikat is, aki totálmagyar, csak kint kellett maradnia, mert a gyereke apja francia, és ha hazavinné magyarországra a kislányt, az gyerekrablásnak számítana. úgyhogy most még legalább 15 évig itt kell élnie a gyerekkel... pedig utálja már az országot is, az embereket is. mondjuk valószínű én is megutálnám, ha muszáj lenne itt laknom. 

nadeszóval együtt kajáltunk délután. a nő irodalmat tanít a tanszéken és kb. úgy beszél magyarul, ahogy én franciául, szóval elégjól elvoltunk. a pasija meg francia és a szociológia tanszéken tanít. ő is kedves volt meg szimpatikus. csupa pozitív élmény ért tehát. megmutogatta picit limoges belvárosát is. immár tudom hol lehet olcsón biokaját kapni, hol lesz egy tökjó fesztivál, hol van a művészmozi, hol vannak a jó színházak, hol van nyitva vasárnap is kávézó, hol kell sörözni (bár szeretném a sört...!), hová menjek uszodába.

vacsit is kaptam, jó sokat, szóval ha most egy hétig nem eszem is jól leszek - de persze eszem, mert net még mindig csak a quickben és a mcdonaldsban van. najó, meg a magyar nőnél, aki ma vendégül látott minket, és minden második-harmadik héten tart "magyar vacsorát", ahová az összes itteni magyart (azaz most kemény 5 embert) meghív magához. jupijé.

az idő meglehetősen változó itt, ahogy a kedvem is. most épp remek. holnap derül ki a csoportbeosztás. meg elintézem talán a CAF-ot (lakástámogatás), veszek képeslapokat, szerzek biciklit, járni fogok táncolni (talán franciákkal együtt). tele vagyok tervekkel tehát. már csak a picilelkem kéne valahogy rendbeszedni, azt hiszem. 

egyelőre fáradt vagyok szinte mindenhez anélkül, hogy bármit csinálnék. furcsa ez az egész. de talán az is hozzájárul a furcsasághoz, hogy tegnap még 40 fok volt, ma meg be kellett menekülnünk a katedrálisba (amit persze legbelülről nem tudtunk azért megnézni...), annyira elkezdett szakadni az eső. egy nap szandál, egy nap csizma. 

most épp mindenki hiányzik. ma hallgattam mr2-t és furcsa, mennyire messze vagyok. sej.

ja, a franciákról még egy kis adalék. én szeretem a nyelvüket, mert gyönyörű, imádom hallgatni - de az a sztereotípia, hogy büdösek, számomra nem előítélet többé, hanem tapasztalat! legalábbis ami a buszon utazókat illeti... nemcsak a fürdés, hanem a dezodor is ismeretlen számukra.

vasárnap pedig SEMMI nincs nyitva. de tényleg. még a kebabos is csukva volt. de örülhetünk, legalább a buszok járnak. meg ugye a gyorséttermekre mindig lehet számítani, óje. bár ma megtudtam, hogy nemrég valaki meghalt a quick kajájától. remélem, fruzsina (a magyarlány) meg én nem fogunk ilyesmi tüneteket produkálni. bár ő most épp állítja, hogy a twixet is mérgezik a rohadékok...