felhasználónevem és jelszavam az egyetem netjéhez. azaz: beiratkoztam. teljes jogú egyetemi állampolgár lettem, egyszerűen fantasztikus, el se hiszem. de a francia bürokrácia legalább olyan gázos, mint a magyar. és bár csomó mindent le kell még adnom meg ki kell töltenem, egyre inkább itthon érzem magam a "rezidenciámban".

a keddi improvicáziós tánc remek volt. teljesen hülyék a többiek is: ugráltunk, mászkáltunk mormolva, hogy mit csinálunk (ők franciául, én magyarul - még így is nehéz volt!), futkároztunk, szóval mozogtunk. táncnak nem nevezném, inkább mozgásnak, ha már nevet kell adni mindennek. az óra elején párokba kellett rendeződni, és aztán az egyik fél (ez voltam először én) mozdulatlanul és totál tehetetlenül feküdt a hátán, a másik pedig (ez a "tanár" volt nálam) mozgatja a masszát (az embert). nem valószínű, hogy szavakba tudom önteni az élményt. egyrészt olyan volt, mintha egy halott lennék. mármint ha nem teszek magamhoz, a testemhez semmilyen mozdulatot, akkor tényleg csak egy tehetetlen hústömeg. ezt furcsa volt megélni. másrészt rájöttem milyen rég érintettem meg bárkit is és milyen rég érintettek meg engem. otthon azért szoktam ölelgetni meg fogdosni (nem úgy...) embereket, de itt másfél hete csak a műpuszikat adtam mindenkinek vagy még azt se. harmadrészt, mikor én voltam az, akinek emelnie kellett, rá kellett jönnöm tényleg milyen súlyos egy ember (főleg egy férfi, mert a második körben ő volt a párom). már egy fejet is brutálnehéz megemelni, ha totálisan átengedi magát neked a másik. az óra második fele már kevésbé volt izgi, ott annyira nem kellett figyelni a többiekre, hanem csaksimán minden cselekvést, amit végeztél, ki kellett mondani hangosan: megyek. megállok. nézem a bordásfalat. szaladok. leguggolok. felállok. mosolygok. ugrándozom. satöbbi. ja, mert ez az egész egy tornateremben volt a város másik felében, egy általános iskolában.

így már láttam a gyönyörűséges pályaudvart is! ahonnan majd utazgathatok mindenfelé vagy ahol fogadom az erre tévedő barátokat :)

a tegnapi napom remek volt. beiratkoztam (ugyebár, most is ezért netezhetek az egyetem épületében, mint a többi "igazi", vagy ahogy egy tanár tegnap mondta "normale" diák), kajáltam a cuki németekkel (akik mindig örülnek, ha valaki nemnémet is van köztük, mert akkor végre tényleg azt csinálják, amiért idejöttek: gyakorolják a franciát és ismerkednek újakkal), elmentem a sportközpontba, ahol láttam egy mókust (ez már magában elég lett volna a remeknaphoz), aztán bementem vitorlásórára. egy mackós, nagyobb darab, tengerészfejű pasi a tanár, aki brutálisan gyorsan beszél franciául. azért úgy kábé értettem, miről van szó, kivéve, mikor a hajós kifejezéseket darálta, mert azokat magyarul se ismerem.

de lényegamilényeg: mostantól négy hétvégén keresztül vitorlázni fogok! franciákkal meg egyedül megminden. tökkirály. és talán órákat is fogok hallgatni az elméleti dolgokról, hogy aztán valamikor a közeljövőben letehessem a "cotier"-vizsgát. ez azt jelenti, hogy... ööö... valami tengerészvizsga, na. az alapabb. mert van egy magasabb szint, az hauturier-vizsga. hát így.

pénteken lesz megint erasmusbuli, jupijé - egy angol lány szülinapja, ráadásul a mi kolinkban, szóval most nem kell paráznom a hazajövetelen. és viszek bort, úgy tervezem :) szóval az oldottságon se kell parázni (bár ez elég rosszul hangzik így, hogy az alkohol nyit meg :P), meg hogy szomjas maradok. itt folyton szomjasságparám van.

az idő gyönyörű jelenleg, szóval tényleg ideje volna bringát szereznem. ma megint megyek táncra - nem imprósra, hanem igazira: modern jazztánc (ezt a franciák úgy mondják, hogy zsazz...) utána meg magyarvacsi - éhen már nem maradok. ma és tegnap a menzát is kipróbáltam. nem drága, 3,05 euró egy egész ebéd (előétel, főétel, desszert, joghurt, kenyérke), és ha nem vagy lúzer, mint én tegnap, és nem véreshúst választasz, hanem mondjuk zöldbabot és halat, mint én ma, akkor egészen ínycsiklandó! nyaminyamm.

most rohanok. itt még senkivel nem barátkoztam össze, amiért mindig késem, de sajnos nem kizárt, mert bár minden kurzus óratízkor és nem egészkor kezdődik, azért épphogycsak beérek a tanár előtt. pedig a szobámból 8 perc alatt érek a terembe...