be akarok itt számolni, de persze lehetetlenség. meg egyre kevesebb értelmét is látom. unom ezt is, ahogy egy idő után mindent.

de amúgy hiperkirály idő van itt. kábé huszonnyolc fok volt ma és tegnap is. ma vitorláztam - igen, odaértem időben! - és szuper volt, bár bevallom, néha szívesebben napoztam volna fürdőruciban a hajó elején, minthogy tanuljam a vitorlás részeit. vagy fürdőztem volna és lebegek egy matracon. de aztán csak láblógatás fért bele meg karbarnítás. ellenben lehet, hogy lesz hajósvizsgám.

ahhoz még előbb szereznem kell orvosi papírt, hogy egészséges vagyok. meg nemtudom milyen egyéb papírokat. de a nemtudommilyenegyébből már nagyon elegem van. csütörtökön bementem elintézni valami "garantie civile"-t, hogy tudjak a konzervatóriumban zongorát gyakorolni. és persze ahhoz, hogy legyen garantie civile-em, a kedves, mosolygós bácsika elküldött egy másik helyre, szerezni sécurité sociale (társ.bizt.) számot. ahol csak vártam és vártam és vártam, két órán keresztül. üldögéltem, aludtam, zenét hallgattam, figyeltem a többieket. majd két óra után közölte velem egy szintén nagyonkedves, mosolygós, csak ezesetben néni, hogy jaaaaa, hát nekem olyan szám nem kell! úgyhogy visszamentem a bácsihoz, visszafogottan közöltem vele, hogy adja csak szépen ide azt a cuccot, amiért már ezelőtt két órával is itt voltam. majd mosolyogva kisétáltam. de azért nem kicsit voltam ideges.

biciklizni ellenben meglepően jó a lankás utakon. mert mindig, miután felmész egy hegyre, jól le is lehet gurulni róla, és az isteni érzés.

tegnap megnéztem az oroszlánkirály helyett az utolsó tangó párizsbant. megérte.