admin a blog.hu-n, tök menő dolgokat lehet csinálni biztos, de azért én inkább csak írok. páran mondták, hogy nem vagyok uncsi, csak annak, aki minden időt velem tölt. nekem.

a mai napom szinte csakis intézkedéssel telt, és szinte alig haladtam előre vele... egyik helyről küldtek a másikra, mindenféle telefonszámot adtak, de tulajdonképpen nem tudták normálisan megmondani, hol is tudok én hajósvizsgára orvosi igazolást szerezni. holnap remélem több szerencsém lesz - lévén az a leadási határidő.

ellenben bankszámlát nyitottam, jupijé! és immár eggyel több francia tudja, hogy hol van pontosan magyarország. éééés egyre kevesebben értik angleznek (=angol) az ongroázt (=magyar). bár múltkor azért a portás kicsit felbaszott, amikor kérdezte, milyen nyelven beszélek. mondom franciául, picit angolul, németül, olaszul. erre ő hogy najójó, de mi az anyanyelvem. mondom magyar... erre ő hogy jaaa, hát oké, azon a nyelven nem beszél.

az óráim, mármint a francianyelvórák nagyon tetszenek. mondjuk lassan feladatok is vannak, házik, kiselőadások, fogalmazások, de ezzel együtt is kiiiirály. megtudtam például, hogy a franciák, ha finomkodni akarnak, akkor ahelyett, hogy merde (=szar) azt mondják mer...credi (=szerda). és hogy itt limousin régióban jobban tesszük, ha egy dombon szenvedünk balesetet, ugyanis a völgyekben nem mindig van térerő.

a németek pedig vonalzóval húzzák alá a dolgokat az órán. mindegyiküknek van pöpec kis tolltartója, szövegkiemelővel, színes tollakkal és vonalzóval. imádom őket, annyira cukik. múltkor (nemtom ezt már írtam-e, nincs kedvem visszanézni, lehet, hogy csak akartam írni) az egyik lánnyal (sarah) éjjel sétáltunk hazafelé, és én, mint kb. mindig a kihalt utakon, az utca közepén mentem. erre ő meg picit izgatottan és picit büszkén is magára közben mondta, hogy ahh, német vagyok, és mégis az úton megyek, jaj, mi lesz.

öltözködési stílusom pedig szerintem ugyan kifogástalan, de egy nyanya a buszon egyik nap odajött és diszkréten - miközben majdnem lesmárolt és fruzsit, aki a folyosó másik oldalán ült, majdnem leverte a székről a seggével - a fülembe súgta, hogy vigyázzak, mert kilóg a "cuisses"-em és mindenki látja. namondom mi a fene lehet az a cuisses. nem tudtam, fent vagy lent lóg ki micsodám vagy mim látszik vagy mivan. 

kiderült, hogy az a comb. a néni biztos még az előző évezredből szabadult az akkori erkölcsökkel. de azért aznap bárki rámnézett utána, megijedtem, hogy látja a cuisses-emet. éstényleg.