hiperjó! szinte e.nagyiéknál vagy egerben éreztem magam a sok-sok kacat láttán. és mindet akartam egyszerre. de főleg a történetüket lenne jó tudni. ki evett a villával, ki töltött bort a kancsóból, milyen ruhát varrtak a varróbabán (vagymin). az egyetlen rossz (azonkívül, hogy nem hozhattam haza a sok szarságot mind-mind) csak a szemerkélő, majd egyre erősödő eső volt.

most pedig az a rossz, hogy leckét kéne írnom. franciaházi, sejhaj. írásbeli készségek fejlesztése. ellenben már volt olyan hajóstesztem, amiben egyetlenegy hibám lett, ójeee.

holnap ilyenkor épp a kézenállást fogom gyakorolni ezerrel, ha minden jól megy. hogy fejetetejére álljon a világ. ja és j. ma az illatokról-szagokról írt. hogy mennyire brutálisan befolyásolnak folyamatosan. és a legszebb, hogy az érzés azelőtt villan beléd, mielőtt realizálnád, miért is gondolsz épp egy régesrégi emlékre. az izzadtságszagról azt hiszem már életem végéig a limoges-i buszok fognak eszembe jutni, meg az a nagyon-nagyon-nagyon dagadt, csoszott, papucsos néni, aki testével két széket, testszagával ellenben egy egész buszt képes ki/betölteni.