volt a vitorlás neve. a legénység pedig nyolc ember: gérard (kapitány-tanárbácsi), alex, johan, sébastien, maud, marine, blandine és julcsi (avagy: zsulia/zsülia). mindenki francia, kivéve engem, és négyen nagyonjófejek voltak. és nem tudok franciául. mármint nem rendesen, nem eléggé. az óceán gyönyörűséges volt. az idő is. és "yeah bébé", ez naponta kábé huszonnyolcszor hangzott el. minden mondat után bébé (azaz baby, csak kicsit franciásan kiejtve).

a három nap körülbelül egy hónapnak tűnt, brutálsok új szót tanultam - illetve inkább mondjuk úgy, hogy hallottam, mert megjegyezni csak nagyon keveset sikerült. de kicsit besokalltam most. ma már néha magyarul szólaltam meg, annyira elfogyott az energiám. ellenben este, amikor megérkeztem, f-val franciául akartam beszélni, ami végülis jó jel, talán.

la rochelle-ből nem sokat láttam, de bevezettem a hajót majdnem teljesen egyedül egy szűk kikötőbe. simiztem (azaz körbekörbe pörögtem marine-nal) az óceán homokjában. ittunk magyar bort (szentgaált, nem "tokááj"-t). ettem osztrigát, ugyanis második nap megfeneklettünk (échouement) és három órát dekkoltunk egy osztrigatelep mellett. ma pedig embert mentettünk - illetve mivel hideg volt a víz, nem valódi embert, hanem csak egy bábut. bedobtuk a vízbe, aztán próbáltunk minél közelebb menni hozzá, de azért nem elütni, hogy vissza tudjon mászni. tegnap meg napoztunk, mint anno j-tal horvátországban, csak épp most nem fürdőruhában, hanem pulcsiban, sálon fekve.

egyszerűen fantasztikus vitorlázni, nézni a vizet, húzni-vonni a köteleket, kormányozni, főzőcskézni a kabinban, mászkálni a kikötőben papucsban és pizsamában, idegenektől megkérdezni a vécé kódját, ugrándozni a homokban, benzint tölteni a hajóba. és mindezt franciául.

hiányoznak a barátaim. hiányzik magyarország és az, hogy megértsek mindent anélkül, hogy irtózatosan odafigyelnék, és hogy anélkül tudjak beszélni, hogy előtte félórával végiggondolom, mit is akarok mondani (vagy ha nem, akkor tízperces magyarázatokat kell iktatnom a mondanivalómba, hogy elmagyarázzak egy-egy szót, amit nem ismerek...) - és közben meg itt akarok maradni örökre, hogy rendesen megtanuljak legalább még egy nyelvet, mert bár most szinte lehetetlenségnek tűnik, azért mégis fejlődöm lassandebiztosan. félfüllel is érteni akarom a franciát. 

és iiiimádom a vizet, a tengert, az óceánt, a tavakat, a végtelen horizontot, a napsütést, de még az esőt is, a vihart, a felhős eget. imádokélni, imádokélni.