soha semmi. (?) ---ez egy depresszív és önsajnáló bejegyzés kezdete lett volna arról, hogy mennyire szar az élet, hogy mindig ugyanolyan marad, hogy folyton futom ugyanazokat a köröket, és hiába megyek egyre messzebb és messzebb a kiindulóponttól, azért (magasabb szinten?) ugyanott tartok még…

boldogságtól búcsút venni, lálálálíláliláláá. de még nehezebb fenntartani. benntartani magam a "boldogságban". mert mégis igaza van g.nak, vannak stratégiák vagy legalábbis berögzült működési mechanizmusok, az egyik például a túljódolgodvanmindjártrosszlesz. nyafnyaf, picsogás,…

tart a jókedvszéria (a kisebb kilengésekkor sikeresen nem írtam ide, bár ez stratégiának kevés) - és most már töretlen is marad, legalábbis most úgy fest. vizsgaidőszak nem rombolhatja le, hacsak t.t. nagyon kegyetlen nem lesz, dehát miért lenne, érdeklődő leszek, nyílt tekintetű és mindent tudni…