tizenkét óra múlva
már a repülőn fogok ülni, bemondják, hogy szeles idő várható és hogy jóutat párizsig. és holnap éjjel már limoges-ban térhetek nyugovóra, a cuki kis szobámban. a bőröndömbe egyelőre csak az új faldíszeimet tettem. úgy tervezem, a szoba egy elmebeteg lakására fog emlékeztetni, mindenhol falragaszok, ne látszódjon semmi felület, mindent az emlékeim fognak beborítani. annyimindent eltettem az idők folyamán, valami emlékeztessen, hogy vagyok.
érdekes amúgy az élet, mert pont most, hogy j-tal megint beszélgettünk, nemcsak levélben, nemcsak cseten, hanem igazából, ketten, szóval pont most találtam meg a régi dolgokat. a dolgainkat. leveleket egymásnak, naplóbejegyzések másolatait, ilyesmiket. akkor az voltam én, eléggé hasonló problémákkal. móka.
azt mondják, az ember hétévente változik. juteszembe, most majd a sárkány éve lesz. január 23-án kezdődik, amikor a tanév a limoges-i egyetemen. én sárkány vagyok. ahogy e. is. meg k. ez a mi évünk lesz. az ember hétévente változik. szóval úgy döntöttem, most lesz itt az ideje a változásnak. most van. ezek szavak. nem csak.