óóóóóóó! és én egyszerűen imádom. annyira gyönyörű, amikor először kezd havazni. legutóbb akkor volt ilyen pont, amikor hazamentem, másnap. mintha (anélkül, hogy bármilyen összefüggést látnék persze az időjárás és az én világjárásom között) engem fogadott volna a hó. mert ha tél van, hideg, és borús az idő, akkor egyetlen mentsége lehet az égieknek: a hó! 

főleg úgy szép ez, hogy tegnap láttuk az ollókezű edvárdot (franciául, naná!), aki most biztos épp gyönyörűséges jégszobrokat alkot valahol a hegyen.

és mert lehet énekelni, hogy eljött a hóesés, és aki égre néz, a szemét nem tudja nyitvatartani, de úgy, hogy körülöttem nem érti senki. szeretem, hogy itt titkos a magyar nyelv. ha jönne egy jótündér, például azt kívánnám, hogy. elfelejtettem, mit, pedig biztos valami egetverően fantasztikus volt.

az egyetemen ülök, nézem a hóesést. ennyi. nem sok kell a boldogság(om)hoz.