je nem irtam ide, mert vagy epp utaztunk vagy terveztuk az utazast, és a kolineten tovabbra sem jon be ez a blogom. tervezek egy mindent mérlegelos bejegyzést, de azt talan majd otthon. immar csak egy hetem maradt, jovo kedden vegleg elmegyek limoges-bol. valoszinuleg orokre. sosem hagytam meg ott semmit ennyire orokre. (legalabbis ugy nem, hogy mar azonnal tudtam volna. amikor e-vel szakitottunk, az nem volt ugyan varatlan, de nem gondoltam, hogy epp akkor nem leszek tobbé nala. és... szoval ilyen még sosem volt.)

b.val és f.val ma este vagyunk harman limoges-ban utoljara. a kis édibédi r.t sem latom most egy ideig (vagy soha?), furcsa érzés. de kozben meg ott van az is, hogy ez a nyar nagyon kiraly lesz. mar most is az, irto sokat utaztunk ide-oda. stoppal, kocsival, mindenhogyan. holnap is megyek la rochelle-be, csak most nem f.val és b.val, hanem m.val; a német lànnyal, aki jon a szigetre is, jupijé.

eladtam a hutomet, és nosztalgikus hangulatban megyek ki a gusztustalan kolivécébe, bucsuzom a lepisilt ulokétol meg mindentol. a katedràlistol, a bàroktol, ej, furcsa ez. nem tudom megfogalmazni rendesen, milyen. csak furcsa és felfoghatatlan.

imàdokélni, lalallala.