karácsony van, most már biztos, pedig szombaton igazán beletörődtem, hogy idén nem lesz az. úgy tűnik, akkor jönnek össze a dolgok, ha elengedem az irtózatos vágyakozást utánuk. persze ezt most nem a hóra értem, az talán akkor is ugyanígy leesett volna, ha iszonyatosan vágyom rá, csak akkor nem ért volna olyan meglepetésként délután 5-kor az ajtómon kilépve. (ennél karácsonyibb utcakép nem is fogadhatott volna: a szomszéd épp egy fenyőfát cipelt a négycentis hóban.) szóval nem a hó, hanem például hogy annyira nem számítottam a harmadik helyezésre a slamben, hogy még szöveget se vittem arra az esetre, ha bejutnék a második fordulóba. irtóra örültem, bár kb. nem is fogtam fel, hogy ott állok a színpadon és megkapom az élő halat.

és annyira örülök, hogy ott volt sokmindenki, akit szeretek. emiatt van, hogy totál meghatott j. blogbejegyzése a barátokról, a mérhetetlen háláról irányukban. tudom, már sokszor mondtam, de egyszerűen nem lehet elégszer, hogy lávlávlávlávláv. és itt a karácsony, és idegesítő az utolsó pillanatos karácsonyi ajándékvásár meg a sok-sok millió ember, akinek szintén kb. ma esett le, hogy jabasszusholnaphuszonnegyedike, de mégis annyira élveztem ma is, hogy e.vel halál"fáradtan" a tegnapi naptól haldoklunk a sushibárban meg a tescoban meg a moziban. szóvalhát

annyira örülök, hogy élek. pont itt, pont most, pont ezekkel az emberekkel körülöttem, akikkel.