encsére egyáltalán nem vagyok mániás. egy kiegyensúlyozott lány vagyok, aki sosem gondolkodik végletekben. aki mindig mindent végiggondol, mielőtt döntést hozna. aki tudatosan éli az életét.

szóval lényegében most úgy érzem, még sosem voltam boldog. soha. és nem is leszek. soha. (miközben tisztán emlékszem, hogy milyen jól éreztem magam pár hónappal ezelőtt meg nyáron meg előtte nyáron. de az bizonyára csak valami kamu érzés volt, és ez, most, ez a szar, ez az igaz.)

viszont legalább azzal nincs időm foglalkozni, az ország mekkora szar. mert állampolgárnak is legalább olyan tudatos vagyok, mint magánembernek. éljenazélet...