"buké mindenkinek!"
ezt írta ki k. egyik barátja ma éjjel. szóval buké van, de kivételesen nem teszek újévi fogadalmakat.
a szilveszter éjjel számomra szuperjó volt, csak a "világ" drámázott (vö. a barátaim egy része), és bármilyen önzőn hangzik is, ez sokkal jobb volt így, mint ha én sírtam volna egy sarokban egy randomsrácért. (a barátaim nem drámázó része is így gondolja, azt hiszem...)
helyette fürdőruhában rohangáltunk a kertben, mert az élet szép. mindenki gyönyörűséges bókokat mondott egész éjjel, nem győztem mosolyogni-röhögni-pirulni-ölelgetni. utóbbit még a karácsonyfával is megtettem, amin díszek hálisten nem voltak már akkorra.
a családomat továbbra is imádom. m.nak mondjuk kifejtettem, hogy mindent el kell mondania, mert mégiscsak a nagynéném. amúgy én vagyok az övé, de érvelésem hatásos volt, mert mindent elmondott tényleg.
döbbenetesen jól érzem magam. ha az egész év így fog telni, mint a mai, akkor nemrészegen is fantasztikusan fogom magam érezni, sokan fognak sírni a vállamon, kedvesen fogok fel-alá mászkálni és kérdezgetni mindenkitől magyarul és franciául, jól érzik-e magukat és isznak-e rendesen, sokat fogok mosolyogni és szaunázni és őrülten táncolni és beszélgetni és filmet nézni és lencsét enni (és ha lencsét eszem ugye gazdag is leszek persze) ésésés!