nem lennék az ellenséged

, ezt mondták ma. és hogy erős vagyok, határozott, tudom, mit akarok, nyíltan vállalom és megmondom a véleményemet, nagy a szabadságvágyam, nem kötnek be a konvenciók, izgalmasan szeretem az életet, szeretek kipróbálni új dolgokat, átélni addig nem ismert élményeket. magabiztosnak tűnök, de ez némi önbizalomhiányt is rejthet, többnek látszik a magabiztosságom, mint ami van. nagyon pozitív vagyok, mókás és jókedvre derítem a környezetemet, jó a közelemben lenni. csapongó vagyok, életvidám, laza, vagány nő, szeretem áthágni a szabályokat.

ilyeneket gondol néhány ismeretlen nő, akiknek fogalmuk sincs, ki vagyok, pár mondatot hallottak tőlem és csak néztek. meglepően könnyen azonosulok ezzel a sok jóval és izgalmassal, amit mondanak rám, régebben azt hazudtam volna, hogy csodálkozom, hogy ilyenek hangzanak el, de valójában csalódtam volna, ha egy zárkózott, csendes, visszafogott és kimért nőnek látnak. 

amúgy meg pont egy hete meg akarom osztani ezt, mert voltunk j.tal a koncertjén, és végig a blogbejegyzésen gondolkodtam, amit majd ennek inspirációjaként fogok írni. aztán későn értem haza. és aztán történt az élet. de az biztos, hogy egyszerre lenne jó ennyire őrültnek lenni és nem tudni mást csinálni, mint így énekelni (vagy helyettesítsd be bármivel, amit belsőmotivációbólvégigsegondolvacsakmegtalálvaazéletedértelmét csinálsz), és egyszerre jó, hogy nincs egy kényszerem valamit csinálni, hanem van szabadságom bármit választani. szóval tűzoltó leszek és katona. vagy megváltás a világban, az ellenségeim meg csak féljenek.