fényárban úszik a lakás, döbbenet, hogy néhány ledes égő meg némi zöld mennyit dob a hangulaton. a kihívás harmadik napján pedig kreatívkodtam. ilyen csillagot csináltam, nagyon menőn néz ki!, és nagyon egyszerű. szóval mostantól mindennapra valami kreatívság is beficcen majd! aligvárom!

idén volt szerintem életem első olyan éve, amikor én voltam a mikulás. ezek szerint felnőttem? nem tudom eldönteni, a várakozás és a leselkedés izgalmasabb a mikulás után, vagy ez az érzés, hogy nem akarsz lebukni, ahogyan épp csempészed az ajándékokat az este kitett csizmákba. 

míg mi ünnepeltünk, a halifaxiak (angolul haligonians, wtf) ma mindehol megemlékezéseket tartottak. pontosan száz éve történt ugyanis, hogy két hajó összeütközött halifax mellett, aminek hatására az egyik felrobbant, így majdnem kétezren meghaltak és több tízezren elvesztették az otthonukat. (360 fokos videó itt, hosszú magyar szöveg itt.)

nemrég voltunk egy erről szóló kiállításon a.val, döbbenetes, hogy milyen kis dolgokon múlnak milyen nagy katasztrófák. ha az egyik hajó nem túl lassú és nem szakad le a konvojtól. ha a másik hajót csak fél órával rövidebben ellenőrzik, így még kiér az öbölből a záróhálók (tengeri védelem az I. vh. miatt, idegen hajók ellen) leeresztése előtt. ha észreveszik egymást. ha az egyik nem épp robbanóanyagot szállít... akkor nem történt volna meg az atomrobbanásokon kívül amúgy ember által előidézett legnagyobb robbanás. 

sokszor építkezéseken még most is találnak hajódarabokat.

(holnap vidámabb témával érkezem, ígérem.)