kezett a tavasz. két hónap múlva pedig már nyár lesz (és úristen, mennyire öreg leszek addigra). remélem, olyan nyár lesz, amilyennek képzelem, nem pedig olyan esős-havas-szomorkás-hideg, mint amilyenre ez a tavasz sikeredett. biztos vagyok benne, hogy mindenkinek nagyon rosszat tesz ez az időjárás.

hallgass rammsteint. ne menj el, míg nincs vége. a vanból előbb volt, végül örök lett, amikor valaki meghal, mások éppen röhögnek. mikor már a stáblista megy, én akkor kezdek félni, az ember nem tud nem magáról beszélni. ohne dich kann ich nicht sein. 

ha lenne facebookom - mióta nincs, folyton erről beszélek, mint egy szakítás után, amikor azt hiszed, hogy a másik folytonos emlegetése minden adandó alkalommal még összeköt - , most azt írnám ki, hogy remélem, rólam sosem akarnak majd költőbarbie-t mintázni. és hogy hajnalig beszélgetni jó dolog. és hogy szeretem a barátaimat.

aztán kitenném ezt a zenét. (meg ezt a bejegyzést.) mit is mondjak, élünk és fúj a szél.