, ülök az asztalomnál, készülök életem első saját szervezésű pszichodráma csoportjára, és szorongok. nem a csoport miatt. hanem mert megnéztem egy összefoglalót a nemtudomhányadik tanárok melletti kiállásról. és mert olvastam ma a Vilmányi Benett-sztorit, több ismerősöm tolmácsolásában. és mert…

valaki egészen más. egy lány, aki épp együtt él a szerelmével kanadában, vagy a szomszéd kerületben, a duna túloldalán vagy egy olasz kisvárosban. lehetnék egy nő, akinek majdnem 33 évesen majdnem 3 gyereke van, és épp amiatt nem tud aludni 3:03-kor, mert a kisebbik lánya felsírt és a férje már…

először az jut eszembe, hogy nem hiszem el. hogy az nem lehet, hogy apa, az én apukám, aki persze '41-ben született, de nem lehet, hogy nyolcvan éves lett. a nyolcvan, az nagyon sok, elképzelhetetlenül. de ha mégis elképzelem, akkor valahogy úgy látom magam előtt, hogy apa tegnapelőtt kb. még…

az előző életemben valószínűleg kihagynék egy csomó szuper programot, amit előzetesen bejelöltem a facebookon érdeklődömre, mert mégsem lenne kedvem elmenni. valószínűleg nem lennék ébren hajnalig, vagy ha mégis, akkor nem azért, mert verseket olvastam fel a telefonomnak, hanem j.ékkal buliznék…

ez a szám megy a fejemben napok óta. és nem csak a fejemben, hanem a telefonon is, zuhanyzás, készülődés, smink, körömlakk, harisnyafelvétel közben. mintha felvételt akarnék készíteni saját magamról, egy klipet - micsoda klisé -, ahol egy lány készül a szerelmével találkozni. vagyis nem a szerelme,…

nyilván megint semmi nem úgy történik, ahogy terveztem, hogy történjen. illetve nem semmi, mert például a tegnapi buli pont olyan volt, amilyennek lennie kell, vicces táncolás, beszélgetések, hajnali csetelések, imádtam. és Bandi, a kutyám is minden várakozásomat felülmúlja azzal, ahogy figyel,…

szerettem volna írni idén (értsd: novellákat például), ezért szeptember óta minden alkalommal, amikor a blogba kezdtem volna gépelni, leállítottam magam. most viszont évvége van, az év utolsó napja. kedd. és annyira meleg a napsütés, hogy simán ki tudtam menni a kertbe hálóingben, mezítláb. teljesen…

tegyem a káoszt a fejemben. de csak olvasok vagy sorozatot nézek mostanában. rendezni kéne a gondolatokat, felírni mindent, ami eszembe jut, aztán kihúzni, ami nem fontos. irányt adni a lépéseknek, erőt a cselekedetekbe, hogy ne csak súlytalanul terelődjenek ide-oda a gondolatok, legyen valami…

a májust, ebben a hónapban születtem, ebben a hónapban van a névnapom, ráadásul ilyenkor már meleg is van, napsütés és boldogság, legalábbis így emlékszem vissza a májusokra.  holnap (vagyis ma) indul az első bátorságkihívásunk, egy hét bátorság a bravepointtal, de nekem csak az jár a fejemben,…

!!! el sem hiszem! három éve agyalunk azon, higy mit kellene kezdenünk együtt, és kb két és fél éve azon, hogy mit kezdjünk a bátorsággal mint témával. mert az biztos volt, hogy ezzel kell foglalkoznunk együtt, csak annyiféle utat és lehetőséget láttunk (és látunk) ebben, hogy nehéz volt megtalálni…

, hogy ne irjak a.nak, annyira nehéz, hogy ide legalább írnom kell. pedig igazából azt akartam, hogy lett egy lakásom. m. elköltözött, szóval az egész lentilakás az enyém, hálószoba, nappali, rendes lakhely rendes funkciókkal. egyelőre a háló van kész, a többi nem látszik a cuccoktól. de az új…

olyan sokat lehet megtudni-megtanulni. nemrég például d.val idéztünk fel régi sztorikat, általános iskolából, amikről utólag esnek le, hogy mit jelentettek.  nehéz megfogalmazni az érzést, ami most elfogott. azt hiszem, valami olyasmi, hogy néha mintha ugrások történnének az életemben. van egy…

(kísérlet)emet 2008-ból, mindkettőt egy weöres-szeminárium beadandójaként írtam. most itthagyom őket. (persze az eredeti dokumentumokat is megtartottam, nyilván...) 1.  ezer arcom fájdalomba dönt és megszabadít.sírok. ordítok. nevetek. suttogok.egyetlen mozdulatlan. teljesíthetetlen…

egyszerűen nem tudok leállni a pakolással és a rendezkedéssel. jegyzeteket készítek, hogy mit tervezek a következő hétre, mit csináltam meg ezen a héten, minek kell mindenképp kész lennie még ma. to do list a telefonomban a saját teendőkről, az öt-nyolc futó projektről pedig e-mailben, papíron és…

a napokat, amikor már 3:34-kor jelez az órám, hogy megtettem tízezer lépést. amikor kiderül, hogy egy ismerősöm ismerősének van egy lakása elképesztő tetőterasszal és kilátással legnagyobb szerelmem csodálatos tornyaira (vö. bazilika), és nemcsak az egész napsütéses tavaszi délutánt töltjük ott,…

ülök, ahol a regényem főhőse, akivel annyira rég foglalkoztam, hogy a nevét is nehezemre esik felidézni.  persze nem erről akartam írni, hanem hogy szeretek élni, azt hiszem. annyi minden történik mostanában, főleg a lelkemben, azt hiszem, hogy nem is mindig tudom lekövetni. másfél hete azon…

mostanában offline naplót, hogy mindig elfelejtem, hogy van blogom is.  a balaton partján ülök, és próbálok regényt írni, de annyi minden történik folyamatosan, hogy nem tudok koncentrálni. meg lehet, hogy nem is vagyok elég kitartó egy kibaszott hosszú regény megírásához. 18:38 van és megy le a…

van, százhárom perce ráadásul másodika. alig több mint három hét múlva már kanadában fogok lófrálni a második legnagyobb francia nyelvű városban. most meg itt fekszem az elméleti tavaszban a tél közepén, és azon gondolkodom, vajon hogy lehetséges, hogy a februárom még úgy indult, hogy mindennap…

magamnak való, zárkózott, elvonulós ember lenni néha, hogyha az alkoholmámor és az emberek társasága tölt fel igazán. és hiába próbálok tudatos állampolgár lenni, valahogy (a választások közeledtével?) egyre kevésbé hiszek a nagyszabású változtatásokban, sokkal inkább hiszek az említett (hozzám…

ra mostanában rá vagyok kattanva. mármint szimpla pillanatokban eszembe jut, hogy ezt most örökre megjegyezném, hogyha történne valami, amiért érdemes. legtöbbször rossz dolgokkal asszociálom, például durrdefektje lenne a kocsinak (bár nem tudom, egyáltalán van-e még olyan), amikor épp hetvennel…

dolgokra. érzésekre. emberekre. sorozatokra. könyvekre. alkotókra. szeretem azt az érzést, amikor beszippant egy világ, és azon gondolkodom, vajon mit lehetett volna másképp csinálni, vagy épp én mi lennék vagy mi nem lennék benne. a szolgálólány meséjében például vajon mennyire tudnék önmagam…

az ábécé összes betűjével kezdődött már blogbejegyzésem.  annyira elfáradtam abban, hogy folyamatosan érdeklődő, izgatott, nyitott, kedves legyek, akiről el lehet hinni, hogy bármihez is ért, hogy bármit is ér, annyira elfáradtam abban, hogy magamnak magyarázzam, hogy megérdemlem. a boldogságot,…

vagy nem kanada, ez itt a kérdés. hónapok óta ez, és a legszomorúbb valahogy az egészben nem a családomitthagyása, a barátaimitthagyása, hanem hogy bárkinek felvetettem a kiköltözés gondolatát, azonnal az volt a reakciója, hogy hátmiértnemennél?! mi itt a kérdés?!  és pont ez a kérdés. eddig azt…

amikor egész nap az ünnepségekről tudósító cikkek alatti kommentháborút olvastam és folytak a könnyeim. olyan volt, mintha folyamatosan köpködnénk egymást a mások által kiköpött szotyihéjak darabkáival, amikből persze a szotyit nem is mi ettük meg, de azért a magunkénak érezzük, mert nem jut…

valóság. hat helyett inkább hét-nyolc körül kelek. nem megyek be az irodába korán reggel, csak 9-11 között. a boltban nem kérek zacskót, de kocsival járok keresztül a fél világon nap mint nap. nem járok operába. sportolni már életek óta nem voltam, pedig egy olyan lánynak képzelem magam mindig, aki…