ülök, ahol a regényem főhőse, akivel annyira rég foglalkoztam, hogy a nevét is nehezemre esik felidézni. 

persze nem erről akartam írni, hanem hogy szeretek élni, azt hiszem. annyi minden történik mostanában, főleg a lelkemben, azt hiszem, hogy nem is mindig tudom lekövetni. másfél hete azon sírtam, hogy nem fogok tudni soha lakást venni, és a faszom kivolt. a lakás mellett azon is, hogy bár olyan lassú a laptopom, hogy kb. rászoktam egy játékra a betöltődés közbeni idők eltöltésére, nem tudok egy kibaszott új laptopot venni, mert nincs pénzem. igen, harminc éves koromban a szüleimmel élek, mégsincs pénzem egy laptopra, és ezen vekengtem. 

aztán valahogy leálltam, nem is tudom, hogyan. és aztán volt a rengeteg történet, amit most egy munkához olvasnom kell, erős nőkről, küzdelemről, kibaszott szar helyzetekről, amikből nincs kiút, meg olyanokról, ahonnan megtalálták a kiutat, és imádom ezeket a történeteket. annyira remélem, hogy fogunk tudni valami olyat csinálni, amin végigmenve hasonló érzések lesznek majd a látogatókban, amik bennem megszületnek a női sztorik hatására...

és volt a frida kiállítás. amit annak ellenére tudtam nagyon szeretni és megélni, hogy rengetegen voltak, és kb. csordajelleggel vonultunk végig. és egyedül szerintem még nem voltam kiállításon, és ez is érdekes élmény volt.

aztán meg volt a margófeszt, a rengeteg jobbnál jobb könyvvel, emberrel, szentesi könyvbemutatójával, ami a tökéletlenségével volt csodálatos és inspiráló, meg persze nádassal, akinél rájöttem, hogy "gyorsuló világunkban" basszameg már nincs türelmem végighallgatni, aki lassabban beszél, pedig lehet, hogy néha nem ártana odafigyelni (meg lelassítani és türelemmel várni, míg betölt a gépem stb...). szóval szentesinél meg nádasnál is azt éreztem, hogy annyira jó lenne, ha én tudnék ennyire a saját dolgomra figyelni. hogyha nem azon paráznék már mióta elkezdtem írni, hogy mások mit szólnak majd, és hogy biztos nem vagyok elég okos, tájékozott, nem írok elég jól, elég izgalmasan, választékosan, és egyébként is, senkit nem fog érdekelni, amiről én beszélek, mert úgyis elmondták már jobban és az összes ilyen para, ami már önmagában is kurvára unalmas. szóval ha csak meg tudnám írni ugyanazt, ahogy én érzem, én látom, én tudom.

vagy hát igazából még az sem lenne para, hogyha folyamatosan ezeken pörögnék amellett, hogy írok, de ugye nem ez történik. hanem a nagy semmi történik. meg ha mégis megjelenik valami, amit akár szeretnek is, vagy érdekesnek találnak, vagy ha kiállok egy színpadra és felülmúlom önmagam - akkor is az van, hogy ésakkormivan? legközelebb úgysem sikerül, akkor minek is megpróbálni, ugye. hát ugye nem?

ami miatt pedig elkezdtem eredetileg írni ezt a bejegyzést, az az, hogy nemrégiben megállapítottam, mennyire befolyásolható vagyok, mennyire nincs saját véleményem dolgokról, mert ugye hülye vagyok hozzá (nem elég okos, tájékozott stb. ld. fenn), és mennyire csak azután mondok ítéletet, hogy már a nálam okosabbak és tájékozottabbak leokézták.

aztán van, amikor valami beüt. például ilyen a saving mr. banks című film, amiről tegnap olvastam egy nagyon lehúzó kritikát, és nem érdekel, mert én akkoris imádom azt a filmet, nekem fontos, hiteles és érvényes. szintén tegnap láttam a star is born című filmet (magyarul csillag születik, no comment...) lady gagával és bradley cooperrel. és azon kívül, hogy szerelmes vagyok lady gagába, csak annyit mondanék el erről a filmről, hogy az amerikai giccsekkel együtt zseniális szerintem. egyszerre szeretnék dalokat, verseket, regényt, blogot írni, meghalni, megszületni, körbeutazni a világot, szerelmesnek lenni és abba is belehalni. 

azt hiszem, ezek az élmények fridától kezdve nádason és szentesin át az izgalmas és rettenetes női sztorikon keresztül egészen az újra meg újra lejátszott shallow című számig, amit nem unok meg, szóval ez az összes élmény a kockázatokról szól, amiket nem merek bevállalni, hogy nehogy elbukjak, nehogy megsérüljek, nehogy a földre zuhanjak és azt érezzem, soha nem tudok felkelni többé. 

a regényírás szüneteltetése, a munkáim halasztgatása, a nemrandizás, a nempasizás, a nemcsajozás, azt hiszem, mind-mind erről szól. félek élni. mert a biztonság annyival biztonságosabb.

a regényem főhőse amúgy Karolina. random adtam, mert egy másik szereplő megszólította, és muszáj volt kitalálni gyorsan valamit. nem néztem utána, egészen máig.
Karolina névnap: február 2., a húgom születésnapja.
Karolina név jelentése: bizonytalan.