- ez az egyik opció az adatvédelmi feltételek elfogadására, a másik pedig az, hogy szeretnék változtatni valamin. elfogadom az alapbeállításokat, boldog vagyok, persze, mi más lennék? tudom, mitől vagyok boldog, csak nem tudom megteremteni magamnak, még mindig nem, pedig már annyiszor annyiféleképp próbáltam. k-val beszéltük tegnap, hogy nézhetjük akár azt is, hogy három évvel ezelőtthöz képest hol vagyok. vagy mondjuk egy évvel ezelőtthöz képest. 

azt érzem, hogy meghúztam a határaimat rengeteg helyzetben. megteremtettem az anyagi feltételeket az életemhez. elkezdtem a pszichológia szakot, elvégeztem a pszichodráma asszisztensi képzést. érezhetem, hogy sokat tettem magamért. érezhetem, hogy boldog vagyok és elégedett, azzal, ami most van. egy évvel ezelőtt nem hittem, hogy lesz egy csoport, amit én vezetek. azt sem hittem, hogy újra tudok (nem szeretem ezt a szót, mégis egyre többet használom) kapcsolódni másokhoz. olyan szinteken, amit nem hittem.

és felismerem a gyermekkori mintákat, amiket hozok, például hogy egy másodperc alatt képes vagyok a saját érzéseimet, megéléseimet teljesen háttérbe szorítani és a felszínen a teljes boldogságot tettetni a másik felé, amint megérzem, hogy rosszabbul van, mint én, vagy valamiért nehezebb neki. ezt csináltam tavaly is, és ezt csináltam a múlt héten is. 

gondolom még sokszor fogom csinálni. de ahogy egyre kevesebbszer történik regresszió, úgy egyre többször érzem, hogy tényleg boldog vagyok. nem azért, mert megtanultam úgy tenni, mintha. hanem mert merek az lenni.

én vagyok én, te vagy te, ki a hülyébb, én vagy te? ha válaszolsz, már elrontottad a játékot. én vagy te?