álmomban. egy pisztollyal akartak először, mert láttam valamit, amit nem kellett volna (erre a részre nem emlékszem). ment a viaskodás egy fiú és köztem, a pisztoly puskává változott, aztán egy szép markolatú karddá, és amikor feladtam, azt hittem, a fiú elmegy és otthagy örömében, amiért visszaszerezte a gyönyörű kardját. de nem, azt mondta, meg kell ölnie, ezért elölről-hátulról vágott egyet a nyakamba.

az ember állandóan érzi a testét. láttam magam kívülről, éreztem a sebet a nyakamon, és tudtam, hogy halott vagyok, nem szabad megmozdulnom. koncentrálnom kellett rá, hogy ne csináljak semmit. közben nem hittem el, hogy csak így meghalhatok és kész, vége.

anyukám vitt át kocsival a lánchídon, ültem mellette, és gondoltam, elmagyarázom ezt neki - de halott voltam, nem lehetett. 

most süt a napocska, idő nem ocska. tanulok, élek, olvasok, boldogsággyerehaza.