le, ne legyen vége annak a napnak, amikor még firenzében keltem. ne legyen vége ennek az öt napnak, ne kelljen holnap (6 óra múlva, sejhaj) egyetemre menni. sétáljunk még a ponte vecchión és a piazza della signorián, lakjunk öt percre a dómtól, legyenek kedvesaranyos olasz lányok a lakótársaink, sétáljunk végig az oltrarnon, nézzük meg a palazzo pittit és fáradjunk el, ázzunk meg nagyon a kocsitól hazafelé a via dell'aquán, együnk sok-sok tésztát, és fagyit. nyissunk be (már aki mer) titkos ajtókon. húzzunk zacskót a lábunkra a cipő alá, és lépjünk bele minden pocsolyába. fagyjunk szét a firenzei dóm böjti miséjén, miközben pakisztániakat keresztel a pap. 

együnk még több fagyit. vacsorázzunk együtt az olaszokkal a trattoriában, ahol f.e. dolgozik. csináljunk sok-sok fényképet, találkozzunk csernussal (hé, csernus!) a ponte vecchión. feküdjünk le mindennap későn, és határozzuk el, hogy másnap már tényleg tízkor, najó tizenegy, indulunk a városba. kovácsolódjunk egy csapattá pár nap alatt. hallgassunk esténként gagyi olasz zenéket, és egyebeket. lássunk puttókat és egyikünk ölje meg őket legalább egy pillanat erejéig. keressünk parkolóhelyet és parkoljunk ingyen három napon át. egyszerűen csak 

érezzük jól magunkat, és kész. 

félretéve a modoros felszólítómódot, annyit még, hogy f.e. nagyon klassz csaj. erasmusolni úgy kell, ahogy ő csinálja. úgy érdemes. beépülni a városba, eggyé válni vele, a lehető legjobban benne lenni mindenben, ami olaszország, ami firenze (esetemben majd remélhetőleg ami franciaország, ami limoges).

amúgy meg annyi zenét akartam kitenni, hogy inkább egy képet fogok. ... majd holnap, mert ma béna vagyok. mentségemre, kb. tíz órát vezettem. na.