gé felfordult mostanság az életem, azt se tudom, mivel kezdjem.

heidelbergben voltam múlt hétvégén, m.e-nél. gyönyörű az a város és nagyon kedves a fiú, akivel együtt van. piknikeztünk, sétáltunk a napsütésben (ott széptavasz volt), kolbászkákat sütögettünk a folyóparton, ruhákat válogattunk, "kirándultunk" magassarkúban, ilyesmi. nagyonjó volt. az út is.

és elköltöztem, de persze semmi sem úgy alakult, ahogy bármikor is gondoltam volna. boldogság helyett úgy fest, megint a szenvedős utat választottam, bár most nem volt olyan evidens, mint anno. emiatt bonyolultabb. miattam, én bonyolítom túl.

vicces azért, hogy két hete azon nyünnyögtem, miért nem válaszolnak (najó, egy ember miért nem) az e-mailjeimre. most ez ugyanolyan röhejes, mint amilyen később az lesz, hogy most miken nyávogok.

váhh. nehéz értelmezni a kib. érzéseket. pláne másokkal érzékeltetni, plánekettő elmondani.