kéne minden estére. fantasztikus ez a darab, imádom. meg t.e-t és g.cs-t is. mindenkinek csak ajánlani tudom, rs9-ben játsszák, még remélem, nagyon sokáig.

minden csak attól függ, ki mondja és kinek. ezt a darabot már láttam, nagyon sokszor, de másik szereposztásban. most máshogy van rendezve, és az egész más. minden. a lány, a fiú, és ezáltal a szövegek is. egészen megdöbbentő helyeken talált be nagyon durván a szöveg.

azt hiszed, ha egy helyben maradsz, nem hibázol?

például az ilyen részek. de nem csak. nem tudom most mindet felidézni.

meg amúgy is rég blogoltam már, csomó minden történik mostanában, és ez marad az utolsó helyen. például úgy néz ki, lesz munkám. hogy mennyit fizetnek, az egy kérdés. de az, hogy lesz, az már hiperszuper. korrektúrázás, akár szerkesztés, ilyesmi. irtóra örülök neki, és szinte el se tudom hinni, hogy mindez velem történik. felfoghatatlan, hogy ilyen jó az életem.

meg az is, hogy egy nagyonjóbarátommal lakom együtt. egész máshogy, mint képzeltem, de jó.

és imádom a családomat, ezt nem győzöm hangsúlyozni. a húgom-nővérem aranyosságára, szerethetőségére, személyiségére nincsenek szavak, úgy érzem (de biztos csak nem találom őket, majd keresek még). jó emberek, na, hogy egyszerűen fogalmazzak. jó velük lenni, jó a társaságuk, ahogy beszélnek, éreznek, ahogy beleélik magukat a dolgokba, a beszélgetésekbe, ahogy tudnak szeretni másokat. büszke vagyok rájuk nagyon.

az meg furcsa, hogy m.e. itt volt, és megint elment, vissza heidelbergbe. és csak most, hogy itt volt, jöttem rá, mennyire jó lenne és mennyire jó volt, ha/amikor itt lenne/volt, miközben persze néha falra tudok mászni az örökös nyávogásaitól a semmiről. (de ugye bagolymondja.)

és már csak ez a dal. melletted minden reggel vidáman ébredek fel.