nyárnak, immár hivatalosan is. üresen állok, mindennek háttal. 

minden előtt, pontosabban. el akartam hozni a mai jegyzetem a quickbe (igen, még mindig itt, de holnap lesz kódoooom), hogy leírjam mennyimindent kell/kéne/fogok(?) elolvasni ebben a félévben. merthogy az első órám frenetikus volt. a pasi, aki tartja (westphal, igazából inkább bácsi, de mindegy), egyrészt teljesen érthetően beszél franciául, szóval minden szót tökéletesen értettem, másrészt érdekesen tanít nagyon. vagy lehet, hogy csak annyi, hogy olyan dolgokról, amiket mostanában sokszor hallottam különböző szemszögekből és jó volt megint egy másikból. 

a mániája, hogy az (európai) irodalom meg úgy egyáltalán az európai emberek mennyire be vannak szűkülve, és hogy pl. irodalmon európán kívül (ami amúgy is leginkább francia, angol, német, esetleg olasz, és utána jön a "keleti blokk", igen, ebben vagyunk mi magyarok is, meg az északiak, norvég, finn, ilyesmi) maximum amerikáig látunk/látnak el, mármint az usáig. meg talán latin-amerika. pedig ott van kína (kurvanagy, ugye...), japán, egyébázsia meg afrika, úgy en bloque. persze ez az ő mániája, nem az enyém, és azt mégmindig nem tudom, én mivel is szeretnék foglalkozni az éééletben. de egyelőre ez a nyitás egészen tetszik. és az aparegényes szakdogatémámhoz is elégjól illhet akár. mert az is tetszik, hogy igazából nem is csak irodalmilag közelíti meg a dolgokat. mondhatni alig. hanem inkább a nagyobb struktúrákat nézi, a mozgatórugókat. és nem csak az irodalomban, hanem pl. a gazdaságban is. de biztos azért is tetszik, mert valamennyire már ismerős, otthon érzem magam satöbbi. olyannyira, hogy még hozzá is szóltam, óigen!

tegnap még akartam írni, hogy igazán nagy elégtétel volt (nem, nem vagyok ám gyerekes csöppetsem), hogy az a lány, aki kicsit "kiközösített" (igen, ő sem gyerekes...) az erasmusbulin, a rosszabb csoportba került. ha ötéves lennék, még azt is hozzátenném, hogy bibííí, és nyújtogatnám rá a nyelvem. de nem fogoooom. 

elkezdtem ellenben képeslapokat írni (akinek nem érkezik meg két héten belül, reklamálhat alább vagy a fészbúkon vagy bárhol, ahol épp elér), és mindig az hiányzik legjobban, akinek épp írom. de tulajdonképpen furcsa, hogy még csak egy hete vagyok itt, ami kb. egy évnek tűnik, és hogy mennyire sokáig nem fogok látni még senkit. bár egyesek azt mondják, ha beindul minden (értsd: bulik), akkor majd kevésbé fog ez érdekelni és elfelejtem az otthoniakat (meg a fészbúkot, a the sims sociallel együtt...), de ez most kevésbé hihető. hüpphüpp.

most megyek táncolni improvizatíve! vagy csak nézni a többieket, még nem döntöttem.

illetve előtte kis helyzetjelentés a koliról: tegnap a takkernéni ellenőrizte, hogy milyen állapotban van a szobám. a falra beírta, hogy borzalmas állapotú, szóval mostmár úgy rombolom a bluetackkel meg celluxszal meg szögekkel, ahogy akarom. viszont figyelmeztetett, hogy mindenképp nagyon figyeljek, ugyanis valami hülyelány kitette a folyosóra a bolhás matracát, tehát nem kizárt, hogy az én szobámba is átvándoroltak a kis köcsögök... meg figyeljek valami másra is, ami nem pont bolha, de aminek persze nem értettem a francia nevét. mindenesetre kicsi, fekete, undorítóan néz ki és csíp.

let's dance!