oztunk ma a városban a pötitrennel (petit train = kisvonat). és kiderült, hogy nem én vagyok itt az egyetlen spanyol, vannak igaziak is, nagyon sokan és nagyon vidáman. mindenkinek integettek, ahogy körbevonatoztuk limoges-t, és a franciák jó része boldogan visszaintegetett.

tegnap este a szociológuslányos találkozóról jól elkéstem, várt szegény negyedórát. viszont megtudtam, milyen szupergyorsan be lehet érni a városba biciklivel - mondjuk más kérdés, mennyire brutálisan leizzadsz közben, mert dombos-völgyes (vagymi) limoges, de azért vicces tekerni mintazállat. hazafelé kevésbé voltam ügyes, mivel annyira örültem, hogy lefelé gurulhatok, hogy nem realizáltam, mennyire más irányba tartok... szóval ugyanannyit kb. mehettem is felfelé, de még így is megérte.

a lány kedves volt, komoly, nagyonszép (najó, lehet, hogy túlzok, néha kicsit túldimenzionálom az embereket) és értelmes. de kicsit tartozkodó is. a végén számot cseréltünk, mondta, majd még találkozzunk, hívjuk egymást. de nehéz eldönteni egy tökidenegről, mennyire gondolja komolyan az ilyesmit. mármint visszafogott volt meg hm, nem tudok jó szót erre, tényleg talán a tartózkodó a jó. mert nem félénk volt, nem is érdektelen, nem is unott, csak egyszerűen nem olyasvalaki, aki nagyon kimutatná, mit érez. lehet, hogy ilyenek a franciák? :P kiváncsi vagyok, másoknak milyen benyomása van rólam, ha találkozunk.

pl. én alapból mosolygok. mindenkire, szinte. és biztos ez is egy stratégia, hogy jó benyomást tegyek. mert ugyebár mindenki szereti, ha mosolyog a másik. de közben meg hiába próbálnék fapofa lenni (egyszer-kétszer már próbáltam), nem megy.

ja, újabb embert találtam, aki szerint jól beszélek franciául: stéphanie-t (ez a szociológuslány). jupijupp. néha tényleg tökjól megy. aztán meg nem jut eszembe az a szó, hogy harisnya. meg még egy csomó másik (amik most nem jutnak eszembe), ami pedig alap lenne, szerintem a francia-magyar szókártyák kezdő szintjén tanulandók. ami azért kínos. pláne hogy szeretnék letenni félév végén egy francia nyelvvizsgát. 

hopp, most elszáguldott mellettem egy kiskutya itt az egyetemen. kis fekete kutyus, már találkoztam vele (és a kevésbé szimpi gazdájával) tegnap is, amikor szerintem én voltam kb. az utolsó ember, aki elhagyta az épületet. nem kicsit félelmetesek a kihalt folyosók, ahol egyszercsak felkapcsolódnak a lámpák (mint kiderült, automaták). 

ma beiratkoztam limoges hiperszuper óriáskönyvtárába, ahonnan ingyen kölcsönözhetek és diákként ingyenes volt a beiratkozás is. szóval most ismét nagy terveim vannak: megnézni a világ összes filmjét (ami jó) és elolvasni a világirodalom minden klasszikusát.

de először a lolitát fogom olvasni. és megnézem az oroszlánkirályt franciául. és a lolitát. meg a bladerunnert. ez még talán megvalósítható és nem tör rám a jajmindenúgysemegyinkábbnemcsináloksemmit-érzés. további tervek egyelőre nincsenek. ill. csak egy: jól érezni magam ittésmost.