és tanácsok az elmúlt napok tapasztalatai alapján:

1. ne kulccsal a kezedben pisilj részegen, mert a kulcs könnyen beleeshet a vécébe :P
2.  hogyha egy magától csukódó, tapasztaltan nehéz ajtó már majdnem becsukódott, ne nyúlj a résbe, mert az ujjaid nem fogják elbírni a huszonöt kilót...
3. ne nézz meg furcsa kurvás filmeket, mert a vége az lesz, hogy ülsz a sötét moziteremben, azon gondolkodsz, vajon mindenki más is ki akar-e menni, vagy csak te, miközben a filmben a lány szeméből ondó folyik könnyek helyett, mert az milyen kurváraművészimár. 
4. egyszál törölközőben ne mosolyogj a feketesrácra, mert pár perc múlva bekopog.
5. apró nélkül ne menj a mosodába, mert senki nem vált pénzt este 8 után. és ha nem moshatod ki azonnal a cuccaid, ne állj neki kézzel - nem lesz gyorsabb.
6. hallgass zenét (akkezdetphiai, mégmindig, de mostmár szerzek mást is, mert kezdem tudni a szöveget és kezdem kurvára unni), tátogd-énekeld a dalokat és sétálj a napsütésben limoges-ban, mert az jó.
7. írj képeslapokat sok-sok embernek. akkor is jó érzés, mikor írod. és akkor is, amikor megkapják és örülnek.
8. vitorlázz hétvégén a napsütésben, nézd a vitorlán átszálló repülőket, kormányozz, tanulj bonyolult szavakat a vitorlázásról és fájduljon meg a fejed a sok újdonságtól. babord amures.

satöbbi. és már van netem a koliban - majdnem a szobámban, hamarosan megoldom talán azt is. és ismét kiderült, mennyire jól tudom saját magam elől is elzárni az érzéseimet. szombaton belémnyilallt, hogy valójában mindenki együtt és külön-külön (mármint persze, nem mindenki, hanem akiket szeretek, az) hiányzik. nagyon. sokkal jobban, minthogy merjek erre gondolni. elraktam inkább az egészet egy pici rekeszbe.

és csak néha vannak olyan napok, mint például a mai is. hogy fényképeket nézegetek mindenkiről fészbúkon. vagy blogot olvasok, mégha s.m-t nem is ismerem igazán. vagy bejegyzéseket olvasgatok. zenét hallgatok, olyat, amin m.vel meg e.vel (és e.vel és e.val és e.vel) ugráltunk. mintha otthon lennék. mintha minden ugyanolyan, mindenváltozatlan lenne. de 

szerencsére történnek a dolgok. amúgy is azt mondtam, előre nézek, nem vissza. mert ha hátranézel, bazmeg, a gödörben ott rohadsz meg. például ezért. de most kivételesen igyekszem nem (mindig) rohanni. átélni, nem túl(pörögni), nem mindent akarni, de nem is egyhelyben ülni és várni a sültgalambot. szóval például sétálni a városban, csakúgy, mert szép a zene, szépek az emberek, szép a világ.

és ennyi(.) elég.