ebbre esni a földnél.

körbekörbe járok, ide-oda megyek, seholsetalállaktégedéletem, ilyenek. most olvastam e. blogján, hogy mennyire jó lenne, ha az emberek megmondanák egymásnak, amit értékelnek a másikban. mostantól legalább picit észben próbálom majd ezt tartani. bár mindig az a legnehezebb, hogy tudd, mi kell a másiknak. (mert persze a másik sajátmaga sem tudja, mi a jó neki. magamrészéről legalábbis így vagyok vele) mindenmindig attól függ, mit kommunikálsz és hogyan, de mindenkinek picit máshogy van igénye a szeretetre.

húdekurvaokos vagyok.

az elmúlt három napban összesen szerintem körülbelül tíz órát aludtam, mert bulizni "kell". csütörtökön a németekkel voltam, pénteken más németekkel, szombaton pedig a franciákkal. a legkalandosabb a péntek este volt, ugyanis amikor el akartam indulni biciklivel konstatáltam, hogy hopp, esik, nemkicsit... úgyhogy visszamentem a szobába, és felvettem az esőkabátom, majd a felhőszakadás közepette átbicikliztem a buliba. persze mire odaértem, a bugyim is vizes volt, úgyhogy egy irtószexi macinaciban feszítettem az elkövetkező másfél órában. aztán kicsit szomorú lett az este, mert elmentünk egy (amúgy nagyonszar és nagyondrága) szórakozóhelyre, ahonnan leonie-t kidobták. mert állítólag inzultált egy bárpultost - akiről később sajnos kiderült, hogy nem egy randombárpultos, hanem a tulaj... szóval mindnyájan távoztunk, de előtte azért még beszóltunk a csávónak, aki viszont egyáltalán nem bánta, hogy valószínűleg sohatöbbé nem megyünk oda. utána azért elvoltunk még máshol persze, de leonie eléggé kiakadt, mert konkrétan kirángatták szegényt.

janát meg nagyon bírom, tök aranyos német lány. szeretem, ahogy ugyanúgy vannak elveszve, mint én. közben meg jó franciákkal is lenni, csak ott sokkal-sokkal jobban kell figyelni, és sokkal többet lehet tanulni. már jósokmindent tudok, de példákat inkább nem hoznék.