je demeure. egészvégig párizsban az járt a fejemben, hogy sous le pont mirabeau coule la seine et nos amours. de tovább nem tudtam. magyarul sokféleképp van. például megy az idő, én megálltam. ez tetszik, szép, radnóti fordította. most visszaszereztem a dalok a magasföldszintrőlt, úgyhogy megint olvasni fogok verseket, jupijé.

november közepén pulóverben sétálgatni a legjobb! tegnap ilyenkor meg még kb. párizs fölött voltam irtómagasan, a montparnasse-on. ezen a hétvégén több olyan dolgot is csináltam, amit ezelőtt nem. covoiturage-zsal mentem párizsig (ez itt tökre elterjedt, van honlap megminden, mint nálunk, amikor bkv-sztrájk volt). felültem olyan hullámvasútra, ami átfordul - és ami egészmagasra megy. nem is egyre, hanem egyből négyre, és mindhez csak röpke egy-másfél órát kellett sorbanállni.

(a jótanács-sorozatba: ne egy háromnapos ünnepkor menj disneylandbe)

és ugye felmentem a montparnasse-ra, 209 méter magasba. az éjjeli fényekkel gyönyörű párizs. a pénteki ködben meg mintha az eiffel torony nem épült volna még meg, mintha visszautaztunk volna 1887-88-ba. az egyetlen szomorúság az volt, hogy c. lakásában nem volt víz, ezért át kellett mennünk egy szállodába, pedig nagyon kis cuki az a lakás amúgy. furcsa olyan üzeneteket kapni, hogy versmaraton a józsef attila szobornál meg mindenféle meghívókat facebookon a különböző pesti irodalmi estekről. furcsa, hogy nem tudok elmenni oda, amikor csak akarok. furcsa itt lenni limoges-ban, olyannyira, hogy elkezdtem azon gondolkodni, mi lenne, ha maradnék még félévet.

azt érzem, sosem fogok megtanulni franciául. pedig annyira igyekszem. ma is három órát zongoráztam meg aludtam meg most magyarul írok blogot és csetelek... nem is értem, miért nem fejlődöm. ellenben van rádió a telefonomban, szóval mostantól viszlát kiscsillag, viszlát kezdetphiai és egyébmagyarok, hellóóóóóó unalmasfranciapolitikaiműsorok. egyhónapmúlva nyelvvizsgázom.

csap-csap-csapongok.

összevissza álmodtam mindenkivel. magyar színészeket vélek felfedezni folyton limoges-ban, párizsban meg persze a limoges-i franciákat láttam mindenütt. tegnapelőtt ilyenkor épp disneyland1-ben ültem fel indiana jones vonatára és száguldoztam a félelmetesebbnél félelmetesebb magasságokban. tegnap éjjel pedig egy idegen franciával utaztam haza, és aludtam az első ülésen. keveredett minden, a sebesség, a magasság, a kilátás párizsra, az átfordulós hullámvasút élménye. volt egy furcsa zúgás a kocsiban és egy idő után nem bírtam nyitva tartani a szemem, nem akartam kinyitni, mert féltem, hogy akkor nekimegyünk valaminek. aztán megérkeztünk limoges-ba, álltam a poste megállóban, vártam az utolsó éjszakaira mint már annyiszor, visszajöttem a szobámba, és minden helyrebillent. itt a helyem most. je demeure. 

lállilállilá.