ja ülök kb. a netteremben. annyira "lelkesek" voltunk f-val, amikor hazaértünk, hogy muszáj volt még lejönni netezni (főleg a szent palotapincsi eltűnését bejelenteni fészbúkon! mert ez tényleg skandallum. na), és itt ragadtam persze szokás szerint. mellettem a kolitársak valami bor-zal-mas zenéket hallgatnak, közben csocsóznak és próbálnak néha kontaktust teremteni. váhh. váhh. és megintcsak váhh. 

ma volt b. szülinapja, és rengeteg tortát ettünk, még többet röhögtünk, volt húsleves, csillagszórótűzijátékgyertya, minden. szülinapom-pom. doors. sziámi. ajjajjajaj, ha minden vágyam teljesül. mindig valami olyasmit kívánok, ami épp nincs. szóval a mindenvágyam aktuálisan változó, tehát inkább az lesz az állandó, hogy tudjam mit akarok. nem máshol lenni, nem mással lenni, nem másnak lenni.

győzködöm magam, hátha attól változom. g. ma mutatott egy idézetet w.s-tól. ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek időbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen.

és még folytatódik, miszerint mennyire mellékes tulajdonképpen a folytonváltozó-rész, és hogy az öröklény számít. nincs más hátra, mint megtalálni. a feladat adva. és ugye sokkal könnyebben megtalálom magam, ha most megnézek egy lie to me-t franciául, ráadásul azzal még a nyelvet is gyakorlom, két légy egycsapásra. mert tudok én élni, ez evidens.

ma pedig (többekközött) ezt zongoráztam, mert tökéletes (mostépp). j.m. sírjából nem tudtam darabot hozni, el van kerítve, annyian törtek belőle maguknak. és rágót se ragasztottam a fára a sír mellett, pedig ötletes. és gusztustalan.