kedvem egy időre a naplózástól blogolástól. meg elment/mindjártelmegy az erasmustársak fele is. szomorkodás van ezerrel. meg mégegyutolsónagyközösbuli 1-2-3-4 satöbbi. meg ugyemégjanuárbantalálkozunkazért?

én valószínűleg (bár mégmindig nem 100%) maradok még félévet, kvázi miértne alapon. meg itt most annyira evidens, hogy ittvagyok. meg mert kíváncsi vagyok az itteni tavaszra. meg mert hátha akkor tényleg megtalálom életem kibaszott értelmét. szóval mivel maradok, de mindenkimás meg elmegy, így méginkább szomor. meg azért is szomor, mert már előre tudom, hogy otthon annyirakurvajól fogom magam érezni, hogy nem is akarok majd visszajönni. mert végülis ott van mindenkim. az összes ember, akit szeretek. az igazi kapcsolataim. persze mostmár itt van. f. meg b. (meg pár erasmusos, akik ugye most elmennek) és marad m. meg jön b. - de azért mégis.

nade ami a vidámságot illeti: csináltunk még kurvasok mézeskalácsot. meg bejglit (najó, azt egyedül b.) ami g.finom lett!! és ma díszítettünk karácsonyfát, jupííí. juteszembe: limoges egy GICCS. komolyan mondom, a disneylandi kastély karácsonyi díszkivilágítása elbújhat a polgármesteri hivatal mögött. van egy szökőkút, amiben ugyan nincs víz, de a fények úgy "folynak", mintha mégis lenne. az épület körvonalai kivilágítva, minden ablakban villognak az egők. és valamit még tuti kihagytam, mert ez így még egészen ízlésesnek fest. de amúgyis, az egész város: minden utca kivilágítva. hol sima, egyszínű égősorral, hol viszont piros-zöld-kék villogás váltja egymást. vagy fehér. vagy nemistudommégmi. minden sarkon van egy karácsonyfa. az összes, de tényleg az összes kirakat kidíszítve. a sarki pékségben télapó integet, a bugyiboltnál madárkák ülnek a melltartókon, pingvinek és jegesmedvék és igluk vannak itt-ott.

ésésés egészen belelkesedtem az egyetemi beadandóm iránt, jupijupp - főleg mivel az egy perccel továbbról fogok írni :D mondjuk ehhez majd le kell fordítani ezt-azt, például a hiperkarma üres című számát. aminél már ott megakadok, hogy "üresen állok". mert franciául erre nincs annyira szó, mármint hogy áll.

lassan lelkesednem kéne a szakdogámért is, khm... de majd otthon, majd karácsony után, majd satöbbi, majd később.

miközben szomorkodom, hogy mindenki elmegy, irtóra várom, hogy otthon legyek végre. már annyira hiányzik budapest. az emberek is, mindenki. és mindenkinek örülök. külön-külön meg együtt is. de nemcsak az embereknek, hanem a városnak. annak, hogy átsétálhatok a szabadsághídon. a lánchídon. hogy láthatom a várat, a bazilikát, a szobámat, minden, mindennek örülök. tuti extázisban leszek.

megyek hajtűkanyar-estre. meg karácsonyibanzáááááájra. meg családikarácsony(ok). meg szilveszterinemistudommineknevezzem. meg literabuli. meg-meg-meg. jupijupp. dejólesz, dejólesz. de most meg még utoljáralimoges-ibuli numerónemtudomhány. jelenbenlévőénem rulez.